„Az emberi nem jövője érdekében egyfajta mukimura van szükség.”
Gubbubu, a külföldet majmoló halhatatlan szavai ezek Kodolányi János Vízözön című regényéből.
Halhatatlan megnevezés alatt Kodolányi az első emberiség „vezető értelmiségeit” érti.
Az erechi birodalom szülötte Gubbubu aztláni szokásokat és elgondolásokat honosít, végtelenül büszkén és elegánsan.
Erechet legyőzi és megalázza Szurippak. Uralkodó halhatatlanja Lugal király és főpap rendkívül előrelátóan és nem mindennapi toleranciáról téve tanúságot úgy dönt, hogy a letiport birodalom tudós halhatatlanjait felkéri, működjenek együtt a szurippaki tudós halhatatlanokkal. Még szép, hogy az emberiség jövője érdekében.
Lugal, papkirályként a szimbolikus tettek iránt erős érzékenységet tanúsítva, egy hatalmas tornyot építene, mint egy szép kerek, összefoglalva leíró elméletet, ahová összegyűjtené mindazt, amit a nagybetűs emberi tudomány létrehozott.
A fönt idézett kijelentés felkérésekor hagyja el Gubbubu száját.
Aztán egy kicsit később jön a Vízözön, lepucolja a föld színéről Lugal királyt, Szurippakot, a tornyot az összes vezető értelmiségivel együtt, és a megtisztított terep átadatik egy új emberiségnek.
Pazár: Mecsoda hülyeség…
Dunai: Hát, nem tudom…
Csutak (indulatosan): Mit tudsz te… Mit tudtok ti?! (elsírja magát)
megjelenik Színes Géza, de csak Csutak látja
Csutak: (zokog) Géza, Géza…
Pazár feláll a kondigépből, elhagyja a helyiséget, majd visszatér egy túlméretezett gyógyszeres dobozzal, amin az „ANTIDEPRESSZÁNS” felirat olvasható
jelenet vége