Adjon Isten minden jót, ez új esztendőben.
Jobb idõt, mint tavaly volt, ez új esztendőben.
Jó tavaszt, őszt, telet, s nyárt,
Jó termést és jó vásárt, ez új esztendőben.
Adjon Isten minden jót, ez új esztendőben.
Zsíros esőt, kövér hót, ez új esztendőben.
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át, ez új esztendőben.
Adjon Isten minden jót, ez új esztendőben.
Drága búzát, olcsó sót, ez új esztendőben.
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jókedvet, ez új esztendőben.
Adjon Isten minden jót, ez új esztendőben.
Tele hordót, csak a jót, ez új esztendőben.
Tele hombárt, tele csűrt,
Tele erszényt, tele szűrt, ez új esztendőben.
Adjon Isten minden jót, ez új esztendőben.
Vegye el mind a nemjót, ez új esztendőben.
Mitől félünk védjen meg,
Amit várunk legyen meg, ez új esztendőben!
Ülünk H. barátommal a kocsmában és mint rendesen egyetértünk és (ami ennyi év ismeretség, közös múlt után lényegében ugyanaz) együttérzünk. Lassan, óvatosan kortyoljuk az egy-egy italunkat és elmélyülten hallgatjuk egymás jól ismert fordulatait. A mellettünk lévő asztalnál velünkkorú nénik italoznak, hangoskodnak (van már ott/itt minden, egészen rafinált obszcenitások is), de bennünket ez sem igen tud kibillenteni csöndes lényeglátásunkból.
– Kikoptunk ebből a világból – mondom ki a nyilvánvalót és H. kedélyesen helyesel. Idén először fordult elő mindkettőnkkel, hogy nem fizették ki egy általunk elvégzett munka után a bért (s a mi köreinkben azért ez eddig nem volt szokásban). Egy ilyen világból kikopni talán nem is akkora tragédia…
Ballagunk hazafelé a hideg és sötét éjszakában H.-val, miközben körülöttünk az ország egy dekadens és paranoiás diktatúra tébolyába süpped. A jövő előttünk hosszú és sötét fagybadermedt főutca. De mi csak döcögünk előre, időnként megtorpanva a föl-föltámadó metsző jeges szél támadásaitól, majd ismét tovább. H. egy régóta dédelgetett tervéről beszél (persze, nem először), melybe már igen sok munkát belefektetett és amely, ha jól értem, egy egyszerre népszerű, közérthető, tartalmas és nyereséges világhálós szolgáltatás (lesz), egy igazi innováció a maga nemében. (H. következetesen a turisztikai jelzőt használja tervével kapcsolatban, de csak egy nagyon tompaeszű ember nem értené, hogy lényegében környezet- és kulturálisörökség-védelemről van itt szó.) Némiképp ellentmondok neki, vitába szállok, megosztom vele tapasztalataimat (kételyeimet) a világháló természetéről (persze, nem először), s ő (szintúgy nem először) cáfolja azokat. Cáfolatait (nem először) elfogadom. Így ballagunk, míg utunk el nem válik.
Otthon Z. újévi emilje fogad. Egy verset küldött „üdvözletül”, melyhez egy képet is csatolt:
(A verset is – terjedelme miatt önálló bejegyzésbe szerkesztve – közzéteszem. Itt:
Z. üzenetét újra és újraolvasom…