(angmagy)
A csizma, a csizma; mindenkiben ez ragadt meg. A kistérségi csizma.
Ülnek az anyukák félkörben a nagycsoport "termében" apró székeken. Gyújtópontban asztal, asztalnál polgárijenő, diribácsi... és a nő a kistérségtől. A Nő, A Kistérségtől.
(Ez nem csizsma, ami ganajos és gumiból van, ez olyan vesztkószt, eggésszen rikító piros és applikációs.)
Szemben ülő anyuka szégyellni kezdi olcsó boltos kínai lábbelijét, egy másik pedig a lábát jól kinyújtóztatva teszi azt közszemlére.
(A nadrág rövid, a csizma csőre hosszú, a térdet norvégmintás harisnya fedi-mutatja.)
Permanens kistérségi mosoly. MKK (Magyar Közigazgatási Katekizmus): Milyen a kistérségi mosoly? A kistérségi mosoly mindenható és örökkévaló.
A Nő, A Kistérségtől, jártas a jogszabályokban, kisujjában az alkotmány. Az is kiderül, hogy gyermeke nincs, a nevelési kérdésekhez nem tud hozzászólni. Minek van itt?
(Lazán hátradőlve, jobb láb átvetve a balon, boka néha forgatva.)
Egy felvetésre aztán kistérségi szájból elhangzik:
- Valóban, mi itt el vagyunk vágva a kultúrális élet pezsgésétől... Én például fel szerettem volna utazni Budapestre a Lédi Dájána-kiállításra, de sajnos nem jött össze...
(Jobb láb picit lóbál.)
Fáradt anyuka slusszpoénnal reagál:
- Én meg azon gondolkodom, hogy mit adjak holnap enni a gyereknek!
"Spontán szociális demagógia, tanulatlan, egyszerű lélektől." Mosoly.
...Szülői értekezlet végén még ásványvíz a kistérségi vesékbe, pilótakeksz a kistérségi gyomorba. Hogy aztán hólyagba, hogy aztán belekbe bele.