Révületben gazdag éjszaka volt.
Mancika néni nem árul illegális hallucinogéneket, mint, mondjuk a pejotl, viszont kívánságra korsóba méri a kannás fehéret.
Töltekeztem hát.
Meg még töltekeztem, és még töltekeztem, és kifelé tántorodtomban fennhangon a Lee Annácskát szavaltam, bár nem szó szerint, de hangulatában korrektül; aztán a lépcsőn lebóklásztam és az árokban elfeküdtem.
Lepörgött, mit átéltem, hogy:
Megfordultam, megpördültem,
Elfeküdtem, hanyatlottam;
Felidézem, elmesélem,
Mit is láttam, hol is jártam.
Elrévültem, álmot láttam,
Ittas ember, részeg fejjel,
A mélységben, az árokban,
Szédülettel, pördülettel.
Jaj, gyökerek, kapaszkodók,
Honnan, honnan, mibe, miből?
Felidézném, elmesélném… emlékeznék, emlékeznék… nem sok maradt:
Darab ideig még zakatolt a régi barát, Edgar Allan, aki, mint ismert, részeg fejjel egy utcai tócsába fulladt, s még abban az évben kitört Pesten a forradalom; aztán jött sok-sok körtáncot járó eset és esemény és szereplő és szenvedő és tárgy és alany meg határozó, meghatározó, elhatározó… dühöngtem, féltem és gyűlöltem egyszerre, és ettől biztonságban éreztem magamat[*]: nekem itt helyem van – nekem itt van a helyem.
Hajnalodott.
Mint sportember és jeles küzdő, egy darabig dacoltam a leereszkedő harmattal, de végül, vacogtató nyirkosságával, legyőzött.
Pulóveremen másfél decinyi kutyavizelet (kan) hozzáadott nedvességével – talán még be is hugyozva kissé – egy jó kávé és féldeci szilva reménységének igézetében kimásztam az út menti árokból.
[*] „Előre megtervezik a csoportban érvényesülő cselekvésmódokat, konfliktusokat, kölcsönhatásokat. Úgy tervezik és osztják el a funkciókat, hogy a düh, félelem és gyűlölet sajátos egyensúlya, cseréje, keringése jöjjön létre, hogy ezek az érzések összeforrasszák a csoport tagjait, és egyben megakadályozzák, hogy a csoporton kívül bárkivel is közös nyelvet találjanak…” Stanislav Lem: Éden
![[RÖVID TANFOLYAM]](https://m.blog.hu/ma/magyarido/image/.external/.thumbs/787b8dfd47cd493f6811122f0bd97aa8_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
