Olvastam egy ihletett írást itt: inszeminator.blog.hu/2009/10/01/kemia_xii_maria
eszembe jutott ez:
Életem azon szakaszát, mely még a szocialista relációban realizálódott, Losonczi Pali bácsi fényes homloka keretezi.
"Nincs kopasz fej, csak seggig érő homlok", mondogatta jóapám, aki maga is ott látható azon a régi májuselsejeifelvonulási fotón, ahol én kínomban vigyorgok, fehér műszálasban, ő és munkatársai (a kiváló szocialista brigád) már valami jóféle házi készítménytől, kegyes az időjárás és a napocska, és L. P. mintegy klónja, B. bácsi, mögöttem áll, engem néz és mosolyog - és egy Losonczi-portrés transzparens rúdjára támaszkodik. Háttérben egy lakótelep épül. Ezek a panelházak, ha elkészülnek négyemeletesek lesznek. Az utca túloldalán a város első panel házsora, ami a valamikor életbő polgári negyedet lett hivatott felülírni. A szocialista Stephen King: éttermeket, kávézókat, cukrászdákat és nyilvánosházakat gyilkoltak a munkagépek, de az otthontalan kurvák kísértetei a mai napig szedik áldozataikat.
És ami már nem került fel a képre, amint megérkezik a jel, indulunk s vonulunk a város fő utcájára, be, a tribün elé. Ahogyan sok évvel később V. S. barátom, butikok iránt érdeklődő lengyel üzletembereknek ezt az utcát megnevezni próbálta: "krasznaja úlica bumm bumm".
Ótoszt (alsójózsai dialektus, jelentése: azut, jelentése: később), a havat toltam Losonczi Pali bácsival. A fejével. Azon az utcán, a nevezett panelházsor mögött, az utcán, amit nem tudtak teljesen elpusztítani, de szinte teljesen kivéreztettek. A szomszéd kapualjban még felfedezhető volt a valamikori nyilvánosház néhány kedvcsináló falfestményének töredéke, az ablakban napozó több, mint tíz kilós kandúrmacskái mögött rejtőző Erzsike néni is tudott volna miről mesélni, ha valaki kérdezi.
A dekorációs műhely előtt, a műhely előtt, ahol kolléganőm gintől egzaltált állapotban, betüíró lapos ecsetével egy ünnepi feliratra egyszer csak kiírta, hogy "szocialista bigád", először Marx elvtárssal kezdtük a hóeltakarítást, majd, amikor elkopott, Engelx elv. következett, végül jött Pali bácsi. Kollégám, párhuzamosan, Kádár elvtárs pofázmányát vette igénybe. Aztán tavasszal, amikor egy hajléktalannak tűnő, holtrészeg idős asszony pont előttünk terült el a füvön, munkatársam, pont a Pali bácsi képéről lefeszített rúddal, aminek felső negyedéből még kiállt a transzparenst rögzítő szög, kaparta össze a szerencsétlen kabátját.
Sic transit gloria mundi, mondja a művelt latin.
Mi pedig 2009-ben körberöhögjük.