Napok óta ez jár a fejemben: „Napsugarak zúgása, amit hallok, / Számban nevednek jó ize van”. Talán az ünnep, talán ez a téli tavasz, talán az elfogyasztott borok, talán mindezek együtt és még számos más motívum is közrejátszott abban, hogy fölidéződtek és folyamatosan velem vannak ezek a sorok. Nagyon úgy néz ki, hogy én már ezekkel a sorokkal megyek át az új évbe. (Bár, igaz, az óévből még van hátra szűk másfél nap…) Ma elővettem az Ady-kötetet és újraolvastam az e sorokkal kezdődő verset. Hát, igen.
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.,
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Óév, újév, köszönöm, igen.