„...Teljes felelősséggel merem mondani: kellő tudományos színvonalra emelve, a népesedéspolitika javítását szolgáló javaslatok szelektálásával, kidolgozásával, végrehajtásával a pusztító fogyás, elvénülés 6–8 év alatt megállítható, 12–15 év alatt annyira meg is fordítható, hogy a korszerkezet torzulásaiból valamennyit helyre is hozhat.
Új hazánk, nagyhazánk, Európa sorsa hasonló: elvénülés, pusztulás. Egy brüsszeli konferencia, amely felmérte Európa jövőjét, a népesség további vészes elvénülését, fogyását, felmérése ezzel a következtetéssel zárul: <<Európa lassan, de elkerülhetetlenül eltűnik a történelemből>>. Ha szakítanánk végre a népesedési csődpolitikával, s elszánnánk végre magunkat a megmaradásra, a menekülésre az elkerülhetetlen végpusztulástól, példát adhatnánk Európának is.
Az elvénülő társadalomban is, az elvénülést eredményező életellenes politikában is, a pusztulás, a népirtás szolgálatába szegődött sajtóban, kultúrában is az elmúlt negyvenöt–nyenvennyolc évben igen sokszor megnyilatkoztak és akcióba léptek olyan erők, amelyek a magyarság létezésének-fennmaradásának elszánt ellenségei, s ezeknek a jelenlétét legvilágosabban épp a népesedés gondjaival kapcsolatos állásfoglalások, tevékenységek igazolják.
Amíg ezeknek a politikai, gazdasági, sajtóbeli meghatározó szerepétől nem szabadulunk, semmi esélyünk a megmaradásra...” (Fekete Gyula: Öninterjú, Hitel folyóirat, 2004. május; a Világhálón itt olvasható: www.hitelfolyoirat.hu/arch/0405/elsooldal.html)
***
„Vinnyítik a feketegyula, hogy fogyikamagyar! fogyikamagyar!”: magyarido.blog.hu/2009/12/08/vinnyitik_a_feketegyula_hogy_fogyikamagyar_fogyikamagyar
***
Apdét vagy kiegészítés, 2010. január 26.:
„Azért nem szerencsés az ezzel a kérdéssel indítás, mert azt sugalmazza, mintha a remény volna a cselekvéshez a kapaszkodó. Holott a reménynek itt legfeljebb is mellékszerep juthat: cselekvéseinket, felelősségérzetünket, kötelességtudásunkat ne a remény motiválja, hanem a tisztesség, a lelkiismeret. Ha szikrányi remény sem volna már, az sem mentesítene a cselekvés felelőssége, kötelessége alól.”
Csurka István megemlékezése Fekete Gyuláról. Itt: www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2997:fekete-gyula-1922-2010&catid=41:hirek&Itemid=63