...(s akkor (éppen időben!) megérkezik
(a) Kádár János elvtárs esemese (hogyaszongya):
kedves elvtarsak minden kedves elvtars
ropogtasson el egy puncsfurét)
a tett halála (az egy) halálos tett
(egy puncsfurét!)...
...Az elmúlt húsz év régi-új elitje stricielit volt, előéletéből, szocializációjából, kondíciójából adódóan nem is lehetett más. A kádárvilág idomította őket, nem értettek máshoz, mint a kiszolgáláshoz és a kiszolgáltatáshoz. S mindezt kritikátlanul; illetve dehogyis kritikátlanul: meggyőződésből, hitelv-szerűen. Úgy belelendült a jó Z., hogy ott, a füstben és ricsajban, mindjárt le is vezette, csinos példákkal is szemléltetve, hogyan nyilvánul meg ez a stricivallás a közélet különböző terein...
Belenéztem villanypostaládámba; s mit találtam! Egy emilt Z.-től! Rég kaptam hírt róla, még régebben emilt (tőle), így igencsak megörültem. Annak már kevésbé (örültem), hogy a levél fejlécében, a tárgymegjelölésben, a következőt olvastam: Szörprájz! Sejtettem, hogy sokmindent találok majd a levélben, de táncoló, éneklő rénszarvast biztosan nem. S jól sejtettem.
Z. emilje:
Feladó: *** <***@***.hu>
Címzett: ***@***.hu <***@***.hu>
Elküldve: 2011. február 13. 23:59
Tárgy: Szörprájz!
Puncsfuré!!!
…az új alkotmány csak az állampolgári jogokat vagy a kötelezettségeket is deklarálja-e; korlátozza-e az állam eladósodását; vegyen-e védelem alá olyan közös értékeket, mint a család, a munka, az otthon, a rend és az egészség; járjon-e szavazati jog a kiskorú gyermekek után; engedjék-e a gyermeknevelés költségeinek megadóztatását vagy sem; az új alaptörvény vállaljon-e kötelezettséget a jövő nemzedékek után? …az új alkotmány fejezze-e ki a határon túl élő magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét; védje-e a Kárpát-medence természeti sokféleségét; védje-e fokozottan a nemzeti vagyont; csak átlátható gazdasági hátterű társaságok számára legyen-e nyitva az állami forrásokhoz való hozzájutás, a közbeszerzéseken való részvétel; a bíróságok számára legyen-e mód a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kiszabására; továbbá szankcionálják-e a parlamenti bizottságok előtt való meg nem jelenést?
Utánagugliztam a Z. által elküldött kérdéseknek és a következőt találtam: mti.hu/cikk/2011/02/13/12_kerdesbol_allo_kerdoivet_kapnak_a_valasztopolgarok_az_uj_alkotmany_ugyeben-532111
Elolvastam az MTI-hírt (is) és vízióm támadt:
Sz*jer J*zsef és Sz*li K*talin jelent meg előttem (a páratlan páros), amint egyfajta médiumként összegyűjtik, majd materializálják a népben élő alkotmány szellemét. Kicsit remegett a kép, hullámzott a hang, de azért jól kivehető (látható-hallható) volt, amint K*talin J*zsef szemébe nézve, nyíltan és bátorítóan azt mondta: „VÁLSÁG, EGYSÉG, EGYEZSÉG” (valószínűleg V*tányi Iván 1983. januári, az Országos Agitációs, Propaganda és Művelődéspolitikai Tanácskozáson elhangzott hozzászólására utalva ezzel; igen, arra, amelyikben V*tányi kifejtette, hogy: „(…) …át kell térnünk a fejlődés extenzív szakaszáról az intenzívre. (…) Marxnál olyan szövegösszefüggésben merül ez fel, amelyben a nagyüzemi termelés tendenciája megfordul, olyan új korszak kezdődik, amely szükségszerűen vezet el a kommunizmushoz. (…) Ebből azonban az következik, hogy az intenzív fejlődés vagy fejlesztés nem pusztán gazdasági kérdés, hanem az egész társadalom ügye. Más társadalmi mechanizmusok kellenek hozzá, más ideológia, más kultúra. Olyan ideológia és kultúra, amelynek központi fogalma a minőség, közvetlenül a termelésben, a társadalom szervezésében, az emberek közötti kapcsolatokban és a gondolkodásban egyaránt. (…) Mi tehát a teendő? Hogy a szükséges korszakváltás előkészítésnek és megvalósításának ideológiai és kulturális feltételeit az eddiginél alaposabban és sokoldalúbban dolgozzuk ki és vitassuk meg, vagyis inkább vitassuk meg és dolgozzuk ki. Előbb azonban ideológiai életünket és közművelődésünket ki kell ragadnunk abból az állapotból, amelyet az előadói beszéd és több hozzászólás passzívnak jellemzett. (…) …olyan szerkezet, olyan elvezető csövek és dugattyúk kellenének, amelyek az energiát egy irányba tudnák terelni. Akkor gépet is lehetne vele hajtani, vagyis az egész közművelődés, az egész ideológiai élet meg tudna mozdulni. (…)” (Vitányi Iván: VÁLSÁG, EGYSÉG, EGYEZSÉG. In: Egyharmadország. Tanulmányok. Magvető Kk., Bp. 1985., 70.-73. p.) ). J*zsef (erre) finoman, szinte csak jelzésértékűen, meghajolt, kissé előreszegett állal mosolygott és bólogatott, miközben a lefektetett csöveken beáramlott a népben élő alkotmányos szellem (mint akarat) és megmozdult a gép.
A vízióból eszmélve (a rég nem látott) Z.-re gondoltam, aki, gyanítom, (hozzám hasonlóan) szobájában üldögél és, gyanítom, hozzám hasonló(a)kat gondol. Talán épp ezeket: 1983-ban demokratizálásnak (vagy valahogy így) hívták az efféle „szeánszot” (ma Nemzeti Együttműködésnek?)... Akkortájt (és most is?) a tettet cselekvéssel pótolva próbálták megúszni az erkölcsi állásfoglalást, az Igazsággal való szembesülést és szembesítést (pedig tudhatták (tudhatnák): ami erkölcstelen, az értelmetlen is)... Akkortájt (és most is?) vezetőink „puncsfuréval” etették (etetik?) a népet és „idegenül, veszett testtel-lélekkel, bűnös nem vigyázással etették” (etetik?) „az ördögöt”... Mégis, mire számítanak?!