(A TEMETETLEN)
Arccal a földbe, mint söpredék alja,
Éles dróttal betakarva. Ahogy mondtad:
Azok temetnek majd, kik elhantoltak
Bakancsban tartva, deszka-barlangba.
Égboltod kiürült repedt hordó,
Fölötted a lopva elégetett
„Zárt tárgyalás” nem hallható
Forró fényei szitálnak csendben,
S utolsó pillantásod arannyal permetezik.
A néma fogdmegek és gyilkosaid
Valaha szégyentől telve, sírva
Meglesik-e idegen föld tiszta
Ablakát, ahogy a „hóban” szerelmes
Feleséged erős hajával fürdet;
Vallatódnak hányszor mondod nevetve még:
„A kihallgatást megszakítom épp!”;
Etetnek-e újra veled
Gőzölgő otthoni levest,
Hogy a hideg nyárban
Helyettük állj talpig gyászban;
A borbélynál ülve rajzolják –
E nyakadra gyász-napod számmisztikáját;
Zárják-e ujjaik közé a napot és a holdat
A földalatti folyosók nyöszörgő torkaiban?
S egyszer a muskátlit nem az ablakon,
De egy napra újból asztalod
Lapján felejtik tisztelegve,
S könnyült szívük zsoltárt fuj mindörökre?
(2004)
Arccal a földbe, mint söpredék alja,
Éles dróttal betakarva. Ahogy mondtad:
Azok temetnek majd, kik elhantoltak
Bakancsban tartva, deszka-barlangba.
Égboltod kiürült repedt hordó,
Fölötted a lopva elégetett
„Zárt tárgyalás” nem hallható
Forró fényei szitálnak csendben,
S utolsó pillantásod arannyal permetezik.
A néma fogdmegek és gyilkosaid
Valaha szégyentől telve, sírva
Meglesik-e idegen föld tiszta
Ablakát, ahogy a „hóban” szerelmes
Feleséged erős hajával fürdet;
Vallatódnak hányszor mondod nevetve még:
„A kihallgatást megszakítom épp!”;
Etetnek-e újra veled
Gőzölgő otthoni levest,
Hogy a hideg nyárban
Helyettük állj talpig gyászban;
A borbélynál ülve rajzolják –
E nyakadra gyász-napod számmisztikáját;
Zárják-e ujjaik közé a napot és a holdat
A földalatti folyosók nyöszörgő torkaiban?
S egyszer a muskátlit nem az ablakon,
De egy napra újból asztalod
Lapján felejtik tisztelegve,
S könnyült szívük zsoltárt fuj mindörökre?
(2004)