(TÖLT(EM)ÉNYEK)
Évszázadok óta várok,
Szép csendesen bekrepálok.
A biliből kilóg a kezünk. Végre felszabadultunk!
Pártkupec vagyok. Eladlak benneteket. Egy Sztálinom, egy halálom!
És elrepül rozsdás fejünk fölött
A D-209-es szamovár.
Hallgatlak! Érzed ágyadban fészkelődni
A gyorstalpalós poloskákat?
Nem tudtunk meg semmit róla:
Bezárkózott a tyúkólba.
Kinek feje ovális,
Hamar lesz az lojális.
A tehetség nem ér rá:
Átalakul trágyává.
Készülgetünk, repülgetünk
Garázsaink zárt ajtajában.
Aki gazdag akar lenni,
Egyszer kell csak semmit tenni.
Háromkirályok, lábhoz!
Asztalunkon csasztuskák, megszűnt
Útlevelünkben: túlképzett hontalan.
Kiképzőközpontot, légifolyosót, hazát árulok!
„A kocka elvan vetve.”
’Kapaszkodj a fellegekbe!’
Bon jour! Üdvözlünk Európában.
Hoztátok magatokkal a maradék Magyarországot?
Néhány nap múlva járul Magyarország
lakossága a csillagkoszorús urnákhoz,
hogy hamvaival megtöltse azokat.
Újból félünk! Ismét felragyog
Homlokunkon a Vörös Csepel kalapácsa.
Jobb lenne most félrelépni,
Eszméinktől sose félni.