... Korunk igazi és megoldhatatlan nehézsége, hogy a társadalom sokfelé szakadt, és a generációk felhalmozott értékeinek a továbbadása nincs biztosítva. ...„a rendszerváltás rendszerét” nem buktatta meg „a mi fülkeforradalmuk” (...), hanem, ha lehet, most jár csak igazán csúcsra. Mikor a végtelennel bir- kozol és éppen fölül érzed magad, csak súlytalanságod az. bbjnick már tudja, mert valami Z. nevű alkesz megmondta a kocsmában, hogy a fidesz a magyarokat kifosztó cionnácik pártja. A Fidesz Kötcsével, a NER-rel és társaikkal egy fenomenológiai feketelyukat hozott létre, amely lehetetlen helyzetbe hozza a magyar keresztény-nemzeti-konzervatív-jobboldali-stb. értelmi(si)séget: nem tudnak milyen érvkészlettel előállni a Fidesz mellett, mert a doktriner demokratizmus és a centrális hatalmi elv (fenomenológiai feketelyukként) elnyel minden történeti-erkölcsi-kulturális-stb. elvet és érvet. ...az a (ne szépítsük) groteszk és (némiképp) abszurd látásmód, amit ő [Kerényi Imre] képvisel (s ami --- ezt se szépítsük --- egy masszív későkádárkori „urbánus artista” attitűd) sok mindenre alkalmas, de a közjogi gondolkodás helyreállítására igen kevéssé. Ha az a magyar gyermek talán nem tud annyi erőt kifejteni mint az a zsidó gyermek, annak oka az, hogy nincsen úgy táplálva, vagy mert hideg szobában lakik, amelyben nincs világítás. bbjnick üvölt. Üvölti a gyűlöletet, az indulat, a gőg, a hamis kétértelműség, a cinikus hazudozás a »stílusa«. Kedves Lajos, ezt a helyet jól elfőnixfészektelenítettétek. A kormányzást ugyan senki és semmi nem gátolja --- mivel a kormányzati lépések nemcsak hogy nem vitathatok, de nem is értelmezhetők (ahol nincs értékrend [lásd: a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mint doktriner demokratizmus], ott, ugyan, mi alapján volna megítélhető egy-egy lépés tartalma, célja és minősége, helyessége-helytelensége?) ---, de senki és semmi nem is alapozza meg, nem is támogatja és nem is igazolja. A mindig és mindenütt ünnepelt pluralizmus ellenére a liberális civil társadalom nagy általánosságban éppolyan intoleráns ideológiailag, mint a régi rendszerek. Sőt még inkább, mert a jelenlegi szisztémát nem irányítja elfogadott elit, vagyis olyan, mely igazodni tudna a kollektív érdekekhez. Az apostolok tanításában, a »Didakhéban« olvashatjuk: »Ne ölj, ne törj házasságot, gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj, ne lopj, varázslással ne foglalkozz, ne keverj mérget, ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg«. ...ez egy politikai indíttatású és célú kulturális botránykeltés (tkp. egy kultúrpolitikai puccskísérlet). Ez a kultúrában felér egy 1919-cel... Hogy én megadom a magyar állampolgárságot több tíz- vagy százezer, esetleg millió Magyarországtól elszakított vagy Magyarországról elszármazott szlovák, román, szerb, ukrán, izraeli stb. állampolgárnak, az 1 dolog (fölfogás kérdése, ki hogyan ítéli meg), de hogy ezek a szlovák-magyar, román-magyar, szerb-magyar, ukrán-magyar, izraeli-magyar stb. (kettős) állampolgárok (Szlovákiából, Romániából, Szerbiából, Ukrajnából, Izraelből stb.) döntsenek a magyar belpolitikai viszonyokról, tkp. a magyar állam ügyeiről, holott sem hely- és helyzetismeretük nincs, sem döntéseik következményeit nem kötelesek viselni, az azért már egy kicsit problematikus. S inkább legyen meg édes illatunk, Ha rózsalevelek pusztulnak gyászban is. Mint Magyarországon hősi tetteink - Miket senki nem hinne el nekünk. Az „antiszemitá(zó)sdi” mára már egy minden történetiségéről levált és elszabadult posztmodern ideológiai szélhámosság. Hallom, Csutak, te leszel a vízállásjelentés! Álmok mélyében langy tankok, Sóvár városfényben bankok Fosztják a múltat s a jelent, De ki termi meg az igent... Harmadmagammal röpülök Isten birodalmában, 1980. május 26-án – ezen a Noé-bárkán, s látjuk a jövőt – eltiprók és eltiprottak. Ismét bebizonyosodott, hogy Budapest (vagy legalábbis lakosainak egy igen tekintélyes része) ellenállhatatlan vonzalmat érez a vörös rongyok iránt, legyenek bár azok véráztatta internacionalista munkásmozgalmi lobogók, erotikus fehér(vörös)neműk vagy véres felmosórongyok, melyekkel S. E., a vörösterror áldozatainak, az ÁVH pincék és az '56 után megtorlás nyomorékkávertjeinek, halálrakínzottainak, kivégzettjeinek vagy a magyar vidék kéjjel, gyűlöletből legyilkolt öregjeinek kiontott vérét törölték fel. Az ablakból, az ötvenhatodikból Egy akasztott ifjú, cellatársa szól: „Jobb itt nekem, mint neked ott a »gályán«, Szegények kötelén, szorítva pányván.” Égi imádság értetek, Kik szerelmet, ölelést lent Hagytatok a történelmi Ködben, csengettyűszóért fent. A néma fogdmegek és gyilkosaid Valaha szégyentől telve, sírva Meglesik-e idegen föld tiszta Ablakát, ahogy a „hóban” szerelmes Feleséged erős hajával fürdet; Vallatódnak hányszor mondod nevetve még: „A kihallgatást megszakítom épp!”; Etetnek-e újra veled Gőzölgő otthoni levest, Hogy a hideg nyárban Helyettük állj talpig gyászban; A borbélynál ülve rajzolják – E nyakadra gyász-napod számmisztikáját; Zárják-e ujjaik közé a napot és a holdat A földalatti folyosók nyöszörgő torkaiban? Summáját írom édes hazámnak, Megszállásának, nagy fájdalmának. Szégyen vallását Sztálin hadának, Nagy vigasságát Szép Magyarországnak! Egy év próbaidőre felfüggesztve egy év börtönre ítélte a Nógrád Megyei Bíróság pénteken azt a pásztói férfit, aki tavaly ősszel ittasan kétszer is betelefonált a Hír TV-be, és fenyegetésekkel követelte Orbán Viktor miniszterelnök távozását. A bíróság szerint a vádlott ezzel elkövette a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettét. Z. barátunk a kocsmában, a harmadik pohár száraz vörösborból valahogyan ekképpen olvasta ki az örökigazságot: A közösség nem szálazható szét vérre, hagyományra, hitre, ideológiára, mifenére; közösség addig van, míg akarjuk azt (hogy legyen). S ha tudjuk (ha tudatosul bennünk), hogy anélkül mi sem vagyunk, akkor nagyon akarjuk (hogy legyen), akkor harcolunk érte. Az igazságosság nemcsak hogy nem idegen a szeretettől, nemcsak hogy nem a szeretet alternatívája vagy paralel megfelelője: az igazságosság »elválaszthatatlan a szeretettől«, [...] bensőleg hozzá tartozik. A birodalom tekintete elfáradt S előreküldött néhány elvtársat A nincstelen jövőbe, Fekete ürümbe: Álmot katlanba űzni, Júdás helyére lépni, Múltat soha be nem vallva, Mindent azonnal akarva. Gyerekek beszélnek a képekről: simán megszégyenítik az összes ballib fölényeskedőt, gyűlölködőt, sznob fanyalgót és trollfészt. Ma a négy éves, óvodás („Napsugár” csoport), általam jellemzően „Bubu maci”-nak szólított fiam azt mondta: „Akkor halunk meg amikor a szívünk az égig ér”. ...az IMF-fel most kezdődő tárgyalások mibenlétéről egyelőre nem célszerű többet mondani. Ez az újsütetű politikai szentimentalizmus, vegye föl bármelyik maszkját, lényegében csak az egyházellenesség álcázására szolgál. Fejemben harangok csengenek, és csengők harangoznak, s megidéződik – rendesen hallom – H. Jani bácsi, G. jóformán teljesen kihalt gazdatársadalmának nagy öregje. „Így jártatok.” Fogatlan száján sejtelmes mosollyal mondja. Emelkedjünk egyszer már fel a történelmi áttekintés magaslatára, ahonnan világosan be fogjuk látni, hogy ily aposztáziával a kereszténységtől, ily gyalázatos szolgasággal, a zsidó-pogány elvekkel és élettel szemben az európai társadalom fönn nem állhat. Az eszmélődő lélek Isten felé igazodik. Jelenleg Magyarországon az egyetlen nagyjából világos jövőképpel rendelkező, a teljes országot lefedő szervezet a katolikus Egyház, és a történelmi felekezetek. Mivel azt nehéz megjósolni, hogy milyen hatalmi változások várhatók a magyar állami életben, ezért úgy kell készülni, mintha nem várhatnánk külső segítségre. -Mesélje mér el nekem valaki mi az a szentlélek, sokat hallottam már róla, még láttam is galambformájában festményen.Ez valóságosan is megtapasztalható? Valaki megtapasztalta már maguk közül? És ha valaki megtapasztalja akkor mi van utána? -Hogy aztán maga linkelhesse egy zsidó pszichiáter tanulmányát az elmebeteg Avilai Szent Teréz hisztériás orgazmusairól? A lélek, amely tenni akar, erős kezét mindenekelőtt megérezteti alaktalan, torz, bűnös, belső világával s azt mondja: itt rend legyen. Nincs szelídebb, mint a Kegyelem.
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2012.01.08. 19:23
Kettőezertizenegy százhuszonegynehány mondatban (Az elmúlt év kollektoszubjektív összefoglalója a magyarido.blog.hu száztizenkilenc bejegyzésének egy-egy mondata alapján) 4. rész: Nagyboldogasszonytól Karácsonyig
Címkék: 2011
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr63529395
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.