A bejegyzés közvetlen előzménye: magyarido.blog.hu/2012/01/23/minel_nagyobb_egy_orszag_gazdasagi_sejtjeinek_az_autarkiaja_annal_kisebb_a_piaci_osszeomlasok_veszel_1
„(...) Van nekem egy unokabátyám, aki több mint száz holdon gazdálkodik. Mint fiatal gazda vett egy traktort, azt megette tíz év alatt a rozsda, de az ára itt maradt, s a száz holdja azóta csak az adóval és az adóssággal küzd, elég eredménytelenül. De van a ház körül három-négy hold kertféléje — gyermekesztendeim paradicsoma —, a padlásról is jut egy-két kosár szem; a majorsággal bíbelődő feleség jó keze alatt ez a három-négy hold kert és néhány véka kukorica tartja el már évek óta az egész családot; ez ad csirkét, tököt, körtét az asztalra, ebből nő ki az a negyven-ötven pulyka, amit az asszonyka karácsonytájt ruhára cserél be, ezzel törlesztik a nagyobbik kislány taníttatását (zsírral, oldalassal és néhány pengővel) a szekszárdi nagymamánál, míg a határ búzatáblái, kukoricásai a közterhekkel küzdenek, ez a kis háztájék melengeti a szorongatott családban az életet. Mi akarok ezzel a példával mondani? Azt, hogy a kertészkedő, majorságtartó gazdálkodásnak nagyobb az autarkiája, mint a szemes termelésnek. Ha csak száz hold búzám van, mindenem a piacra fut, és mindenem a piacon veszem; egy kertésztelepnek a termelés jóval kisebb hányadát kell cserére kidobnia. De a szövetkezet maga újabb autarkiás kör a kertésztelepek körül; az ács és az orvos segít megenni az »epret és karfiolt«, s munkájának talán csak a feléért vagy negyedéért kíván olyan értéket, amely a szövetkezeten belül nem vásárolható meg. Egy jól megszervezett minőségszövetkezet szükségleteinek jóval kisebb részével nyúlik ki a világba, mint egy egynemű gabonatermő nagybirtok, amit többek között az is bizonyít, hogy az önellátás fokozására a nagybirtok is apró minőségbirtokokat teremt a konvenciós cselédföldeken. De minél nagyobb egy ország gazdasági sejtjeinek autarkiája, annál kisebb a piaci összeomlások veszélye és lehetősége. Ha csak a ruhámat veszem idegenből, katasztrófa esetén a tavalyi ruhámat hordom. Ha a kenyeremet, húsomat, tüzelőmet, téglámat, akkor éhezem, lekopok, fagyoskodom. (...)”
A szövegrészlet forrása: Németh László: A reform (1935). In: Németh László: Sorskérdések. Magvető Kk. — Szépirodalmi Kk., Bp., 1989., 224.-225. p.
Folyt. köv.