1 jegyzet
Igaz-e, hogy aki nem szereti Esterházy Péter „magyargondozós” szövegét (Így gondozd a magyarodat! c. munkáját), az csak valami szuroksötét, bugris, tuskó, bunkó, lábszagú mucsai lehet? Ugye, ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy aki nem szereti Esterházy „magyargondozós” szövegét, az csak valami szuroksötét, bugris, tuskó, bunkó, lábszagú mucsai lehet, aki nem képes megérteni a szerző szándékait. De mi van (akkor), ha éppen azért nem szereti, mert nagyon is érti?
Esterházy posztmodern szövegeinek (az a) „lényege”, hogy a logikai, etikai és esztétikai koherenciát szerzőjük tagadja, illetve attól olyan „jó” szerző Esterházy, hogy ezt az olvasó által elvárt, feltételezett, óhajtott koherenciát képes egy szövegen belül folyamatosan függőben tartani. A posztmodern előtti irodalomban (általában) általános elvárás volt egy írótól (és az írónak önmagától), hogy szövegeiből világosan kiderüljön, hogy mit írt, miért írta, mi a viszonya ahhoz, amiről írt, Esterházy „abban nagy”, hogy ez szövegeiből soha nem derül ki egyértelműen. Van, akit ez a posztmodern attitűd magával ragad. Van, akit ez a dekadencia taszít.
(E jegyzet szerzője szerint az utóbbiaknak működik jól az esztétikai és az erkölcsi érzéke.)
(A bejegyzés) Innét: bbjnick.blog.hu/2011/08/20/igaz_e_hogy_aki_nem_szereti_esterhazy_peter_magyargondozos_szoveget_igy_gondozd_a_magyarodat_c_munka_1