(KELET FELÉ)
Kelet felé, visszafelé,
Megyünk sorsunk elé,
Olajszagú hajnalokon,
Acsarogva, vakon.
Ködök ócska nyoszolyáján
Szemlesütve, gyáván
Megérkezünk, halad velünk
Buta, konok terhünk.
Dohogó nagy indulások,
Sanda bűnök, átkok
Itt a reggelre rótt vétkek—
Nem mennyei étkek.
Torokszorulás, üres föld,
Lompos vizeken zöld
Televény. Fullad a kék perc
S a remény. Nádak nyers
Katonái hátraarcra
Születtek, nem dacra.
Vad gyónások szállnak ludak
Népe felett. Rút, vak
Mi marad, s többé nem barát
A szoruló kabát.
Fortély és félelem, mint bicska
Hasít hűvös halomra.
Nézz le ránk bizton, sírva,
Emlékszegő lelkünk, Attila!
(1998)