(Figyelem! A bejegyzésben görögkatolikus tartalmak bukkanhatnak fel!)
„Mély verembe tettek engem, sötétségbe és a halál árnyékába, sötétségbe és a halál árnyékáááába.”
Így dudorászott, meglepő, de mégis vidáman Csutak az utcán hazafelé.
Vidáman, két okból. Először is a többes szám harmadik személyű „tesznek” ige itt meglehetős múlt időben szerepel, másrészt, a „halál árnyékából” már csak kifelé van út.
(Kifelé van csak út.)
Szemből Dunai közeledett. Pártkongresszusra tartott.
Úgy húzott el Csutak mellett, köszönés és egyéb nélkül, mint egy expresszvonat.