Laci te,
Hallod-e?
Nézz ide,
Nézz, ha mondom,
Skypon s fonon,
Ülj a képen az ölembe,
De ne moccanj, mert a netre
Rá talállak írni,
Csípni,
Ugye file?
Hát telefonálj.
Szájadat befedd,
Nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a nagy kaput;
Majd meglátod, hogy mint fut
Program át fejedbe...
Egy kis tarka lecke,
Sugar lecke, kis mese,
Szállj be László fejibe.
Volt egy ember, nagypocakos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
Nehézvíz rítt vederbe',
Kapta magát továbbmerte.
És vajon minek
Telítette meg
Azt a vedret?
Tán a bit-et
Kéne meglocsolnia?
Vagy szomjazék?...nem biz a.
Telt szemekkel a fejében
A mezőre ballag szépen.
Ott megállt és körülnézett;
Nagy darab hun mit szemlélhet?
Tán a fényes égi bált ott?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd nyeszlett bornyát?
Hisz azt már rég megnyúzták?
Vagy tán azt a némbert,
Ki amott a pendelyt
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Egérpadját!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át az izzó rétet.
A vizet mért hozta ki?
Szürkét akar önteni.
Ninini:
Ott a szürke.
Hű, mi fürge,
Mint szalad
Pillanat
S szép gondolat:
S benn a lyukban.
A mi spillerünk se' rest,
Odanyargal linerest.
A lyuk mellé,
S beleönté
A nehézvizet;
Fullig tele lett.
A szegény kis szürke
Egy darabig tűrte,
Hanem aztán csak kimászott,
Programja is ronggyá ázott.
A lyuk sit-ján nyakon csípték,
Nagyon csípték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Skypjaimban,
Mert e fürge
Pajkos szürke,
Te vagy, Laci, te bizony!
1847—2013.