Ülnek a szittyák az örvénylő zagy kellejtős közepén és Chestertont olvassák. Közben időnként félbe-félbehagyják az olvasást és gondolkoznak (mi több, emlékeznek és gondolkoznak) egy sort. A számos fölmerülő kérdés közül a kérdések kérdése talán ez: ha mi ezt tudtuk (márpedig tudtuk), akkor miért nem tudtuk?
„A modern világ nem rossz; sőt, bizonyos tekintetben nagyon is jó. Tele van zabolátlan és elpazarolt erényekkel. Ha egy vallási rendszer megrendül (mint a kereszténység a reformáció idején), nemcsak a bűnök szabadulnak el. A bűnök persze elszabadulnak, és pusztítva száguldják be a világot. Csakhogy elszabadulnak az erények is; és az erények még vadabbul száguldoznak, még szörnyűbb pusztítást végeznek. A modern világ tele van a régi jó keresztény erényekkel, melyek megháborodtak. Éspedig azért háborodtak meg, mert elszigetelték őket egymástól, és mindegyik a maga kósza útjára kelt. Ezért aztán vannak tudósok, akik az igazsággal törődnek, és igazságuk könyörtelen. Vannak emberbarátok, akiknek legfőbb gondja a könyörületesség; és könyörületességük (sajnálom, hogy ezt kell mondanom) gyakran igazságtalan. Mr. Blatchford például azért támadja a kereszténységet, mert iszonyúan dühíti egy keresztény erény: a merőben misztikus és majdnem irracionális irgalmasság. Az a különös ideája támadt, hogy könnyebb a bűnöket megbocsátani, ha nincs mit megbocsátanunk. Mr. Blatchford nem csupán őskeresztény, ő az egyetlen őskeresztény, akit az oroszlánoknak fel kellett volna falni. Mert az ő esetében tényleg igaza lett volna a pogány vádnak: irgalmassága nem más, mint puszta anarchia. Valóban ellensége az emberi fajnak – éppen azért, mert annyira humánus. Egy másik szélsőség példájaként nézzük a fanyar realistát, aki szándékosan kiölte magából azt az emberi képességet, hogy a boldog meséknek és a szív gyógyulásának örülni tudjon. Torquemada fizikailag gyötörte meg az embereket a morális igazság kedvéért, Zola viszonyt morálisan gyötörte meg az embereket a fizikai igazság kedvéért. Csakhogy Torquemada idejében legalább volt valamiféle rendszer, mely időnként lehetővé tette, hogy az igazságosság és a béke megcsókolják egymást. Manapság még csak meg se hajolnak egymás előtt. (…)”
(Az idézet forrása: G. K. Chesterton: Igazságot! Az örökkévaló ember. Szent István Társulat kiad., Bp., 1985.)