„Egyszer Th. Izsák abba egy kolostorba ment, és látott egy bukott testvért, és elítélte. Amikor kiment a pusztaságba, eljött az Úr angyala, megállt kunyhója ajtajánál, és azt mondta: „Nem engedlek be!” Az könyörögve kérdezte: „Mi az, amiért nem engedsz be?” Az angyal így válaszolt neki: „Az Isten küldött engem ezekkel a szavakkal: ’Mondd meg neki: Hová parancsolod, hogy vessem a bukott testvért, akit elítéltél?’” Ő rögtön bűnbánatra gerjedt, és így szólt: „Vétkeztem, bocsáss meg!” Az angyal azt mondta: „Kelj fel, az Isten megbocsátott neked. Ezután pedig őrizkedj attól, nehogy megítélj valakit, míg az Isten meg nem ítélte!”
(Az eset természetesen minden kitalációt nélkülöz, a valós szereplő teljes nevét az ártatlanság vélelmének elve alapján nem szolgáltatjuk ki a leselkedő individualista fenevadaknak)