„Nyomorult helyzetben kapaszkodót keresni igyekszik még a bomlott elme is. Zavarodottsága most segítségére van.”
Nektikus* barátaim!
Kacagjunk a felszín közelében úszókon,
a levegőért törekvőkön,
a vízbe hullott bogártetemekért küzdőkön,
az illatosított csalitól fickósodókon,
a lebegő csónakokról álmodókon,
és a gyors motorcsónakokba kívánkozókon!
(farvizen lebegőkön)
Nekünk jó itt.
És tényleg jó:
Barátaim, nektikusok! Nálunk nincs verseny, nincs öldöklő küzdelem a fennmaradásért.
Mi már lent vagyunk.
De higgyetek nekem, jó ez így!
Régi posványlakó vagyok, tudom mit beszélek.
Szabadság, függetlenség.
Nuku konzumidiotizmus: nincs, nem érnek el, nem képesek hatni ránk!
Boldog vagyok, nagyon boldog…
…
(Később, egy — klinikai tünetként jelentkező — erőteljes és hirtelen hangulatváltozás után)
Ötven méter műanyag zsinór lóg ki a számból...
Átkozott légy Ladó Gyula Lajos!