„A szabadság alsó határa a jó és a rossz közötti választás képessége; az egyetlen szabad tény az, hogy mindig választhatjuk a jót.
Ha még szabadságodban áll a rosszat választanod nem vagy szabad. A rossz választása lerombolja a szabadságot.
Sohasem választhatjuk a rosszat magáért, csak mint látszólagos jót. De ha valami neked tetsző dolog megtételére határozod el magad, holott az valójában nem jó, akkor valami olyat teszel, amit nem akarsz igazán, tehát nem vagy igazán szabad.
A teljes lelki szabadság: teljes képtelenség a rossz választására. Ha mindaz, amit kívánsz, igazán jó, és minden választásod erre a jóra irányul, sőt el is éri, akkor szabad vagy, mert mindazt megteszed, amit kívánsz, minden akaratod tökéletesen megvalósul.
A szabadság tehát nem egyensúly jó és rossz választása között, hanem tökéletes szeretete és elfogadása annak, ami valóban jó; tökéletes gyűlölete és elvetése annak, ami rossz. Így mindaz, amit teszel, jó és boldogító, viszont visszautasítasz és megtagadsz minden boldogtalanságra, öncsalásra és szomorúságra vezető lehetőséget – tudomást sem veszel róluk.
Ut scias reprobare malum et eligere bonum: (Tudd a rosszat elutasítani és a jót választani) csak az az ember igazán szabad, aki minden rosszat oly tökéletesen elvet, hogy egyáltalán nem is kívánja.
Istenben még árnyéka vagy lehetősége sincs meg a rossznak vagy a bűnnek, tehát Ő végtelenül szabad. Ő a Szabadság.”