Matyinak Az Elmeholtnak Aki Kilépett levelet hozott a postás.
"Lajostól kaptam valamelyik nap, azt írja, küldjem tovább Neked. Feri."
Fénykép is volt a borítékban.
Matyi Az Elmeholt forgatta kezében a papírokat, s közben hallgatta a szomszédos kórteremből átszűrődő hangokat. A ...-i Intézményben nagyon vékonyak voltak a falak, minden szó tisztán kivehető volt.
A Római Pápa magyarázta éppen a Tao-t Marcinak, aki önmagát ápolónak tartotta és egyszerűen csak "absolutwertübertrager-nek" szerette nevezni.
"Az egész világ azt mondja, hogy a Tao nagyszerű,
de úgy látszik, nem alkalmazható.
Éppen az benne a nagy,
hogy nem látszik alkalmazhatónak.
Mert az alkalmazhatóság hovatovább kicsinyességre vezet..."
Hallotta Matyi A Kilépett.
"...Az emberek ma bátrak úgy, hogy szeretetüket feladják,
nagylelkűek úgy, hogy elégedettségüket feladják,
de mindenekelőtt feladják az alázatot.
Ez a halál."
"Én akkor is egy absolutwertübertrager vagyok!" Így kiabált Marci, aki önmagát amolyan kívülállónak, tehát lényegében ápolónak - ha nem főorvosnak(!) - gondolta.
Az Elmeholt, miután csend lett, behúzódott a sarokba és olvasni kezdett.
"Köszöntelek benneteket, akik itt összegyűltetek az Új Esztendő alkalmával. Köszöntelek benneteket azokkal az örömökkel, amelyeket küldjön el nektek az Úr az elkövetkező esztendőben. Köszöntelek benneteket azokkal a szomorúságokkal is, amelyek elkerülhetetlenül elérnek benneteket ebben az évben is: lehet, hogy már ma, lehet, hogy holnap, vagy hamarosan. De ne ijedjetek meg és ne féljetek a nehézségektől. A szomorúság és az öröm szoros kapcsolatban van egymással. Lehet, hogy ez furcsának tűnik a számotokra, de emlékezzetek a Megváltó szavaira: Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. (Jn. 16, 21). A nappal után éjszaka következik, az éjszakára nappal, borongós idő után kisüt a nap; ugyanígy a fájdalom és az öröm követik egymást.
Pál apostol szigorú szavakkal szólt azokról, akik nem viselnek el az Úrtól semmilyen büntetést: ha büntetés nélkül vagytok – törvénytelen gyermekek vagytok. Nem szabad elcsüggedni, csüggedjenek el azok, akik nem hisznek Istenben; azok számára, természetesen, a fájdalom elviselhetetlen, mivel a földi élvezeteken kívül nem rendelkeznek semmivel sem. De a hívő emberek ne csüggedjenek: a fájdalmak hasznot hoznak nekik, jogot adnak az istengyermekségre, amely nélkül nem lehet bejutni a Mennyek Országába.
”Az istenfélelemben nevelkedett ifjak megvetették a pogány parancsot, s nem ijedtek meg a tûz fenyegetésétõl, hanem a láng közepében állva így énekeltek: Atyáinknak Istene, áldott vagy.” (Karácsonyi kánon, 1. hang, 7. ének, irmosz).
A tűz fenyegetése - a mi fájdalmaink, vagyis a megpróbáltatások, azonban nem kell félnünk ezektől, hanem, az istenfélő ifjak példájára, dicsőítsük Istent a fájdalom közepette, és higgyük, hogy Isten azért küldi nekünk a megpróbáltatásokat, hogy a megváltás felé vezessen minket."
"Hát te meg ki vagy?" Kérdezte gondolatban Aki Kilépett. "Ez nem Feri barátom stílusa."
Megnézte a fényképet.
A kép hátoldalára a következőt írták:
"Szentéletű Optyinai Varszonofij
Újévi beszéd, 1913. január 1."
Árnyék vetődött a papírokra. Az Elmeholt, miként valaha Szinópéi Diogenész, felnézett.
Long John Silver magasodott előtte.
(folyt.köv.)