Minek utána?
"A mai emberiség belülnézetben az értelmi tisztesség, vagyis az önkontroll hiánya. Ezért az ember, bármilyen romlott, abban a kényszerhiszemben van, hogy jó. Ő a jó. És minél romlottabb, annál inkább és annál kizárólagosabban és kivételesebben és megközelíthetetlenebbül. Seregestől vannak államfők és vezérek és költők és tudósok és apák, de főként anyák, akik silány elméjükben az angyali megdicsőültség jóságának tudatában élnek, pedig csak indiszkrétek és pimaszok és immorálisak és gonosztevők és becstelenek, és hogy e jóságot megtartsák, az ördöggel szövetkeztek, és e jóságért hazudnak és ölnek és árulkodnak és bosszút állnak és marnak és mérgeznek és. Senki se merte őket pofon ütni. Micsoda mulasztás. Ez éppen az értelmi tisztesség hiánya. Ezért a nemlétezés magas fokán állunk, mert az életet elárultuk az alvilágnak, és a reánk szabadított démoni erők közepette védelem nélkül állunk a mágikus inflációban. A meg-nem-fékezettek. Nincs tudásuk a szabadságról s ezért a szolgaságról sincs. Nincs tudásuk az igazságról, mert a szabadság: igazat mondani. Nincs tudásuk arról, mi a szabadság és az igazság együtt, a dicsőség. Ezért, ami ma van, nem lehet más, mint becstelenség és hazugság és szolgaság."
Béla báttya
Kedves, jó palkonyai Béla báttya!
Leveledet, amiben a halálemberiségről írsz, ha késve is, de megkaptuk. Találó soraid olyan nagyon azért nem örvendeztettek meg bennünket, jobban örültünk volna, ha megelégedsz egy sima menzakritikával. Mármint, milyen a koszt. Meg hogy milyenek ottan Palkonyán a palkonyai lányok.
Tudod, nálunk az a helyzet, hogy a fiatalok már nem akarják az életet - ezért aztán isznak is, mint a kefekötő -, a vénasszonyok pedig örökké szeretnének élni.
Mi lesz velünk? - nézzük egymást. Hát hogyne lennénk reménytelenek, mikor elfelejtettük, hogy mi van velünk.
Hát persze! Nem ismerjük az állapotunkat!
"Az örök titok föltárul ma,
és az Isten Fia ember fiává lesz,
hogy a gyarlóbbat magára véve,
nékem a jobbat adja.
Ádám hajdan csalódott.
Isten akart lenni és nem lett.
Isten lesz most emberré, hogy Ádámot istenivé tegye.
Örvendezzen a teremtés,
vigadjon a természet,
mert a főangyal félelemmel áll a Szűz előtt
és a bánattal ellentétes
örömteli üdvözletet hoz.
Isten, ki irgalomból emberré lettél, dicsőség néked!"
A szomszédban a Mari néni hetvenhat éves. Amióta csak emlékszik, minden évben március 24-én este elmegy a templomba és (többek között) elénekli ezt a himnuszt. Már vagy hatvan akárhányszor, biztosan.
Lehet, hogy már kívülről tudja?
Mindenesetre, holnap megint elénekli. Öreg is, beteges is, bármikor bármi megtörténhet vele, de ő ezt holnap akkor is elénekli...
A Mari néniből szép halott lesz. Úgy értem, szép lesz a holt-testének az arca. Ezt személyes tapasztalatból mondom Neked. Sajnos az utóbbi néhány évben sok falumbéli temetésén jártam. Megdöbbentő, hogy milyen sokat elmond az az arc a koporsóban. Földöntúli őszinteség.
Őszinte földöntúliság.
Hát, szervusz, kedves Béla báttya, majd még keressük egymást.