„Egyszer régen, nagyon régen élt egy öreg szerzetes egy öreg kolostorban. Pambe volt a neve. Egyszer elültetett egy kiszáradt fát a hegyoldalban, éppúgy, mint én – és azt mondta a tanítványának, egy fiatal szerzetesnek, … hogy öntözze azt a kiszáradt fát, minden áldott nap, amíg ki nem hajt újra… Ettől kezdve mindennap korán reggel Iván megtöltött egy edényt vízzel és útnak indult. Felment a hegyoldalba és megöntözte a kiszáradt fát. Este, amikor már besötétedett, visszatért a kolostorba. Így ment ez három éven át minden áldott nap. És egyszer, amikor felment a hegyoldalba, látja, hogy a fa telistele van rügyekkel. Mondjon akárki amit akar, a módszeresség mégiscsak nagyszerű dolog. Tudod fiam, ha az ember mindennap pontosan ugyanazt a dolgot csinálná, mint egy szertartást, változatlan rendszeresen, a napnak ugyanazon az órájában, egészen más lenne a világ. Valami feltétlenül megváltozna, ez nem is kétséges.”
(Részlet az Áldozathozatal c. film forgatókönyvéből)
Egy kép a filmből