„(...) Egy igazságos földosztás ma is aktuális, egy igazságos színházosztás úgyszintén. Megértésre kell találnunk. (...)” (szinhaz.hu/images/2011/hir/oktober/7/dorner_gyorgypalyazata.pdf)
„(...)
A mindig és mindenütt ünnepelt pluralizmus ellenére a liberális civil társadalom nagy általánosságban éppolyan intoleráns ideológiailag, mint a régi rendszerek. Sőt még inkább, mert a jelenlegi szisztémát nem irányítja elfogadott elit, vagyis olyan, mely igazodni tudna a kollektív érdekekhez. Fentebb már utaltunk a rejtett elitekre (a liberális társadalom sajátossága, mely magát az elitizmus ellenzőjének nyilvánítja), melyek nem töltik be funkciójukat, minthogy semmilyen társadalmon kívüli hivatkozás nem legitimálja őket. Ahogy Jean-Pierre Dupuy írja, egy-egy konszenzusos periódus végén a nép elkezdi ilyesfajta kérdéseken törni a fejét: ha egyszer vezetőinket nem mások, hanem mi magunk, a szuverén nép ruházzuk fel hatalommal, miért ne vennénk inkább saját kezünkbe sorsunkat, és miért ne kormányoznánk inkább közvetlenül magunkat? (...) Olyan kérdés ez, mely Hobbes tézisének dezintegrációját jelzi, és amelyet megalapozottnak talál az ember a politikai tiltakozó mozgalmak ismeretében, melyeknek száma egyre nő, függetlenül a liberális szisztémától.
Mert a rejtett vagy álcázott elitek kormányozni nem képesek, viszont jól átlátják a gazdaságon kívül eső dolgok helyes menetét. Hogy megértsük ennek a mechanizmusát, tegyünk egy gyors kirándulást, és pillantsunk be a XVIII. század második felében működött gondolati társaságok szűk világába. Augustin Cochin, az elsô történész -- Taine próbálkozásai után --, aki szisztematikusan tanulmányozta ezeket a társaságokat, (…) megállapítja róluk, hogy manipulálták a pártokat és a filozófiai csoportosulásokat, előkészítvén »a napirendet, az összehangolt javaslatokat, a szervezett klakkot, az észrevétlen tisztogatást, a meglepetésszavazatokat«. (...) Jean Baechler ezt mondja A jakobinizmus szellemisége című könyvhöz írt előszavában: »Kérlelhetetlenül haladunk egy bizonyos értelmiségi és morális típus eljövetele felé, melyet senki sem lát előre, melyet személy szerint mindenki kárhoztatna, de amelyet mindnyájan együtt alakítunk ki.« Ezek tehát félművelt körök, de ezeket motiválja és ösztönzi a kisvárosok sznobizmusa és a nagyvárosok ambíciója. A nagyvárosokban a filozófiai csoportosulás uralkodik »D'Alembert vezetésével az Akadémián, rendelkezik a cenzúra felett Malesherbes-en keresztül, betiltatja ellenfeleinek könyveit, a Bastille-ba vettet szerzőket, és könyörtelenül terrorizálja az irodalmi világot«. (...) A szabadkőművesek, az illuminátusok, a janzenisták szellemi utódai, Anglia és az Egyesült Államok kvékerei -- íme a csoportok és egyének, akik a forradalomról, az állam meggyengítéséről és az egyház megsemmisítéséről vitatkoznak. Németalföldön kiadott művek járnak kézről kézre, a vámhivatalnokok meg vannak vesztegetve, Voltaire, Locke, B. Franklin rajongásig csodált példaképek. Párizsból küldött valódi utasítások érkeznek vidékre, ahol a propagandakampányok megtámadják a helyi notabilitásokat. A hálózat ellenáll a cenzúrának, a rendőri akcióknak, mivel az álcázott elit gondolkodó koponyái az ügy odaadó hívei. Kiformálódik a közvélemény, mely a valóságban egy szűk csoport véleménye.
Hogy mire hasonlít ez a korkép? A jelenlegi helyzetre, kevésbé fejlett formában. A hajdan álcázott elitek nem azok többé, jóllehet a magatartás sajátjukká vált. Ez az attitűd egyben háborús taktika is, így áldozatnak, tehetetlennek, üldözöttnek nyilváníthatják magukat. Egy másik különbség-hasonlóság az, hogy a Taine és Cochin vizsgálta korszak óta az álcázott elit száma nagyon megnőtt, mivel a liberalizmus győzedelmeskedett, és hegemonikus ideológia lett. Nemcsak az írótársadalmat, de a gazdasági életet is a liberalizmus formálja, a rejtett elitek segítségével.
(...)” (www.ppek.hu/k99.htm)