1 jegyzet
...Az elmúlt néhány napban sok órányi balázsbélastúdiós rövidfilmet (etűdöket és szociografikus munkákat) néztem meg a hatvanas-hetvenes évekből, Andrzej Wajda és Kieślowski filmjeit (néztem) a hetvenes-nyolcvanas évekből, Wajda visszaemlékezéseit olvastam a hetvenes évekről és Rákosy Gergely társadalomkritikus szatíráit (olvastam) a hatvanas évekből és többet megértettem belőlük/általuk a máról, mint bármiből, amit ma alkotó/szerző alkotótól/szerzőtől (mostanában) láttam/olvastam.
Ez azért elgondolkodtató! Vagy nem?... (Innét: mandiner.blog.hu/2013/10/13/jatekos_17_szazadi_ujjgyak_esterhazy_peter_uj_konyverol/fullcommentlist/1#c20804771)
A bejegyzés innét: bbjnick.blog.hu/2013/10/13/_es_tobbet_megertettem_beloluk_altaluk_a_marol_mint_barmibol_amit_ma_alkoto_szerzo_alkototol_szerzot
Apdét vagy kiegészítés, 2016. március 10.: Menyegző (Wesele)
„Megnéztem a Menyegző már kész kópiáját a laborban. Szörnyű. Rettenetesen el vagyok keseredve. Kiderült, hogy az égvilágon semmi elképzelésem nem volt erről a filmről. Semmi. Csak ültem, a rémülettől dermedten, bénultan, lám, hova jutottam nem kis tehetségemmel. Majd részletesen is beszámolok róla, de nem ma, mert még sajog a túl friss seb!” (Adrzej Wajda — Az idézet forrása: Wajda, Andrzej: A film és más hívságok. Osiris K., Bp., 2002., 151. p.)
„A Gierek uralmának első éveiben általánossá vált intellektuális apátia idején Wajda Menyegzője nekem a történelemtől való lenyűgözöttség, az örök vágyódás és az elkerülhetetlen vereség apoteózisa veszélyes keverékének tűnt. Egy olyan társadalmat ábrázolt, amely vodkagőzős állapotban rendkívüli múltján mereng, és arról beszél, hogy cselekedni kéne, aztán kijózanodva megint visszasüllyed a mindennapi élet konformitásába - ezt igazságtalannak találtam. És mégis, a lengyel tehetetlenségről adott ilyen beszámoló nem sokkal 1970 decembere után, amikor az ember még élénken emlékezett 1968 márciusára, arra késztetett, hogy elgondolkozzam a lengyelek centrális problémáján: az értelmiség és az ún. tömegek közti szakadékon.
Wajda Wyspiański Menyegzőjét használta arra - nem csupán irodalmi műként, hanem a lengyel kultúrában ható mítoszként is - hogy megpróbálja újradefiniálni ezt a dilemmát. A film tehát egy nemzeti mítosz (teljesen legitim) részinterpretációja. Lengyelország képe beszorítva egy kis kunyhóba, ahol a közösség érzése keveredik az idegenkedéssel, a szeretet csap össze a gyűlölettel, remény a kétségbeeséssel; ahol a közös történelemre vonatkozó különböző emlékek csapnak össze, ahol a hősiesség megy át árulásba; ahol egy katolikus pap a reverendájában éppúgy hozzátartozik a táj képéhez, mint egy zsidó a kaftánjában; ahol egy költő bolyong, próbálván megérteni az egységet a sorsában - ez Wajda rendkívüli teljesítménye. Nem véletlen, hogy a lengyel kritikusok nagyon erőteljesen reagáltak erre a filmre, de másodlagos kérdéseken vitatkoztak. Lengyelországnak e nagy parabolája dacol a kritikusaival, akik képtelenek voltak a nemzeti sorskérdések ilyen megfogalmazására. Csak most, ennyi év múltán válik igazán láthatóvá a Menyegző látnoki dimenziója: a közös tehetetlenségtől a közös lázadásig. És mindez a parasztok kaszáinak villanása mellett, ami megintcsak állandó összetevője lett a lengyel történelemnek.” (Adam Michnik — epa.oszk.hu/00000/00012/00026/michnik.htm)
„A Menyegző (…) talán a legérettebb Wajda-film: nem archaizál és nem aktualizál. A jelenben tetten érhető múltat szólaltatja meg. Vagy a múltban tetten érhető jelent, hisz a művészetben az efféle időutazás is lehetséges. Így lesz a Menyegző új kánon, amelynek lényege, hogy a jelennek szerves része a múlt, de a múltnak is szerves része a jelen. Csak a »mán« keresztül tudjuk magunkévá tenni a történelmet.” (Pályi András — www.hhrf.org/europaiutas/20012/18.htm)
A bejegyzés innét: bbjnick.blog.hu/2016/03/10/menyegzo_wesele_674
Apdét vagy kiegészítés, 2017. november 10.: Az ígéret földje (Ziemia obiecana)
„Ez volt az első filmem a pénzről, olyan emberekről, akik mindenáron pénzt akarnak csinálni. Mindig is akartam egy ilyen »amerikai« filmet készíteni. Mi sem természetesebb, mint hogy a film Oscarra jelölésekor abban reménykedtem, hogy e munkámra Amerikában is felfigyelnek. De hamar csalódnom kellett. A Hollywoodban megtartott sajtótájékoztató a lengyel antiszemitizmus körüli vitába torkollt, és mondhatnám abszurd véget ért. Egy Izraelből érkezett újságíró, filmem legádázabb kritikusa arra a kérdésre, hogy hol látta a filmemet, ezt felelte: »Egyáltalán nem kell megnéznem, nekem az is elég, hogy a film Lengyelországban készült.« Ekkor megértettem, hogy nincs az a film – lengyel film pedig semmiképp sem –, amely ellensúlyozhatná a tragikus örökséget: a zsidók lengyel földön történt megsemmisítését. Azt is megértettem, hogy ezt a bélyeget soha és semmi nem fogja lemosni rólunk. Az Amerikában élő zsidók nem hajlandók Az ígéret földje megteremtőinek könyörtelen üzletembereitől származtatni magukat, inkább a Hegedűs a háztetőn rokonszenves hősét tekintik ősüknek.” (Az idézet forrása: Wajda, Andrzej: A film és más hívságok. Osiris Kiadó, Bp., 2002, 156.–157. p.)
÷ ÷ ÷
Kapcsolódó bejegyzés:
bbjnick.blog.hu/2016/10/10/elhunyt_andrzej_wajda_376
÷ ÷ ÷
Apdét vagy kiegészítés (2017. november 11.):
„120 éves a lengyel filmgyártás, és az évforduló alkalmából megkérdeztek 279 vezető lengyel filmest, hogy szerintük melyik a legjobb lengyel film. Lengyel rendezők, forgatókönyvírók, operatőrök, látványtervezők, zeneszerzők és producerek adták le szavazataikat. A felmérést a lódzi Filmművészeti Múzeum és a Lódzi Egyetem filmtörténeti és filmelméleti kara végezte, és a legjobb lengyel és külföldi filmet szerették volna meghatározni - írja az MTI. A válaszok alapján a legjobb lengyel film az 1975-ös Az ígéret földje lett. A film rendezője az Oscar-díjas Andrzej Wajda. A film a Nobel-díjas Wladyslaw Reymont azonos című, 1898-as regényéből készült. A cselekmény a 19. század végén játszódik Lódz iparvárosban, ahol három fiatal férfi - egy lengyel, egy német és egy zsidó - együtt próbálja megvalósítani álmát. Textilmágnássá akartak válni. A film számos rangos fesztiválon kapott elismerést, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.” (faktor.hu/faktor-ez-mindenidok-legjobb-lengyel-filmje)
A bejegyzés innét: bbjnick.blog.hu/2017/11/10/az_igeret_foldje_ziemia_obiecana_196