„Körülfonták a forradalmat a nyárspolgárság hurkai.
S ez Wrangelnél vészesebb ma már.
Gyorsan,
a kanárikat meg kell fojtani,
nehogy a kommunizmust
legyőzze a sok kanárimadár!”
(V. V. Majakovszkij: A söpredékről)
Ha tömören szeretnénk jellemezni a „magyar bal” egész rendszerváltoztatás utáni tevékenységét, az agresszív, dekadens és destruktív szavaknál pontosabbakat sehogyan sem találunk a leírásra. Az „új magyar demokrácia eredendő bűne” a társadalmi szolidaritás ignorálása volt: fölmerült-e a „magyar bal” részéről egyetlen olyan érdemi kezdeményezés is, amely a társadalmi szolidaritás (közösségvállalás!) kereteinek, jellegének és mértékének egyértelmű meghatározására és kialakítására irányult volna? De menjünk tovább: tudunk-e egyetlen példát is, amikor a „bal”, a társadalomban bárhol-bármikor megnyilvánuló, a napi létet a kádárkor romjaiból újjászervezni igyekvő (akár szellemileg és/vagy akár erkölcsileg megnyilvánuló) bármilyen szintű közösségi erő mellé állt volna? Nézzünk csak a vidék Magyarországára, a munka vagy a civilek világára! Ahol a „magyar ballal” érintkezik… agresszivitás, dekadencia és destrukció.
Miért? Hogyan? Minek?
Él Csokonai emlékművével kapcsolatban egy irodalmi legenda (vagy inkább anekdota), amely, anno, hosszú ideig jóleső derültségben tartotta a művelt magyar közönséget. Röviden így foglalható össze: „Csokonai síriratára nézve Kazinczynak az volt a véleménye, hogy a sírkőre név és dátum után csak ez az egy mondás vésessék: ÁRKÁDIÁBAN ÉLTEM ÉN IS, ami annyit jelent: «Művész valék, s boldogul éltem a művészi szép élet szférájában». A debreceni írók azonban felháborodtak ezen a sírfeliraton. Ők t. i. azt olvasták Calepinusból, hogy Árkádia földje igen derék marhalegelő, kivált - szamaraknak.” (Árkádia. Nyugat folyóirat, 1934. 23-24. szám)
A mai „magyar baloldali véleményformálók” (mint olyanok) identitását és mentalitását el-elnézve, gyakran eszembe jut az egykori anekdota: némiképp olyanok ők, mint azok a bugris cívis skriblerek, akik a XIX. században – jobb híján – egy XV. századi szerzetes latin szótárából kisilabizált félinformációkhoz ragaszkodva, korlátoltságuk és oligarchikus gőgjük foglyaként, sértettségükkel (update: jogaikban korlátozottságukkal) zsarolták/zsarolják környezetüket (ami a „baloldali véleményformálók” esetén, a „túléléséért küzdő” magyar társadalom egésze, ugye).
Elvtársak, az ideológiai harc fokozódik!!!
Folyt. köv.