Kedves Pistám!
Hiába várván válaszleveledet, eképpeni várakozásomban azt sejtve, hogy levelem talán nyegle és kötözködő, de mindenképpen tudománytalan stílusával és érveivel esetleg megbántottalak; úgy gondoltam jónak, ha békülékenyebb, s emiatt pozitív módon ismételten én írok neked.
Míly nagyszerű dolog is a számítógép szövegszerkesztő programja, hogy – ellentétben a hagyományos írógéppel, amivel ez a művelet csak a teljes dokumentum újra gépelésével lenne megvalósítható - lehetőséget ad utólagos korrekciókra, anélkül, hogy a textúra esztétikailag sérülne, ezért aztán megtehettem azt, hogy miután begépeltem a neked szánt levelet, újra átolvasás során észrevevén, hogy a most következő tartalom valójában mégsem a pozitivista jelzővel illethető, aképpen döntöttem, engedelmeddel realizálok ennyi korrekciót. Ami tehát alant következik, az a pozitív szó tudományos értelemben elfogadott jelentéstartamába nem fér bele. Csak, ha fogékony vagy rá, tanulságos.
Idézek.
1854-ből.
„…távol, hozzáférhetetlen tartományban, hová az út a halál tengeren, s a küzködő óriás hegyek közt vezet, lakik a bölcs és jós grif madár, naponta kiszáll fészkéből megtudni a világ rejtelmeit, de tőle azokat nehezen lehet kitudni, csak ha farka jóstolla úm. kirántatik; midőn a deák hozzá vándorol a király számára a titkot kitudni, csupán egy öreg nőt, a grif gazdasszonyát /…/ találja lakában, csudálkozva fogadja az öreg, hogy juthatott hozzájuk, hová úm. 80 év óta halandó nem ért; a megkérlelt agg nő azonban elrejti őtet a jövő grif elől; mint a zúgó szélvész jő ez haza, szárnya minden csapására hét mérföldet halad, lakában az elrejtett húst szaglalja; a kegyelmet nyert deák végre kihúzhatja farkából a jóstollat, de a grif fájdalma ilyenkor iszonyú, két hegyet szorít körmei közé, fejét folyóba dugja, fájdalmában ordítása száz mennydörgéskint hangzik el, a két hegyet markában porrá zúzza, és a folyót kiissza.” Ipolyi Arnold: Magyar mythologia.
Szerintem, Pistám, ha a megjelenített szereplőket a megfelelőkkel (aktuálisan) behelyettesíted, egész használható helyzetleírást, egyben előrejelzést kapsz.
További jó, és az emberiség jövőjét szolgáló munkát kíván neked:
Csutak, faluról
—Mekkora marha vagy te!—kiáltott fel Pazár, miután Csutak mégis megmutatta neki, amit írt.—Hát a Hawking nem is tud magyarul!
„Nem tud – nem ért”, gondolta Csutak.
Dunainak is hasonlón járhatott az esze. Hosszan kotorászott a régi króm-dioxidos magnószalagok között, míg megtalálta, amit keresett.
„Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül…”, szállott a dal, ki a nyitott ablakon, de, mert nem volt mulatós nóta, az ablak alatt, az épp a családi pótlékot elitalozó roma polgártársak csak legyintettek rá egyet.