Volt egyszer a "Gagyi demokrácia" (itt: magyarido.blog.hu/2008/08/23/a_gagyi_demokracia_1).
Ott volt annak vége, hogy a Jancsi névre hallgató polgármester alól, akinek, amúgy - ezt azért tudni kell - a fija lett a falugondnok, s a falugondnoki kisbusz így amolyan felügyelt s leginkább sajátcélú járművé vált, kiszaladt a talaj. (A talaj - szimbólum.)
Olyannyira, hogy a minap mán a cigányasszonyok verték papuccsal a fejebúbját! Lesz is per! Fő' van jelentve mindenki által mindenki.
Mer' beteg lett a Nana! Az öregasszony, ugyi. S kellett volna az autó, orvoshoz vinni. De a derék Jancsi ehhez nem járult hozzá. Ez egy napra ennyi.
Másnap ülnek az asszonyok az árokszélen. (Frissen kaszálták azt a közmunkások, brűgős kaszával.) Jancsiék előtt. S teszik, ami illetlen: szidják, mocskolják a Jancsit. Mindezeket Juliska benn a házban kelletlen tűri. Mikor Jancsi hazaszaladt valamiért, elmeséli mindezeket a verbálisan inzultusokat neki, erre Jancsi mérges lesz, s kimegy az árokpartra veszekedni... S jár, ahogy jár.
Epilógus: most nyert új falubuszt a település maga-magakormányzata, kiemelt célként meghatározván a díjtalan betegszállítást. Ha Justíciánál bukik a Jancsi, volt-nincs új falubusz.
Csutakaszürkeló telefonos segítséget kér: Mondhatjuk-e, hogy a "harakiri" kifejezés az az "ördöggel cimborálni" szólás szinonímája?