Egészségügyi séta, 4-dik Jan. 2010.
A napokban olvastam egy kétrészes bejegyzést a blogszférában (itt: konzervatorium.blog.hu/2009/12/30/ifju_konzervativok_i ) & (itt: konzervatorium.blog.hu/2009/12/31/ifju_konzervativok_ii). A bejegyzés elgondolkodtatott. Gondolkodtam, gondolkodtam, majd írtam a bejegyzés alá egy kommentet. Ezt:
bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.01.04. 13:15:37
Kicsit csalódott vagyok, hogy nem alakult ki parázs vita a témában:-D Úgyhogy, jobb híján, magam vitatkozom magammal:-)
Itt van ez a gondolatsor (a cikk első részéből idézem), nem nehéz fölfedezni, hogy ebben koncentrálódik a cikk első részének „üzenete”:
„Liberalizmusellenes, anélkül, hogy beleesne az uszítók és nívótlan bírálók hangnemébe; a diadalmasan és fölényesen felvonuló világnézetet próbáltja alapjaiban újjáértékelni, visszanyúlva rég meghalt eszmékre, és előlegezve néhány jelenben feltámadtat. Konzervatív a szó nálunk népszerűtlen értelmében, valaki, aki bizalmatlanul áll szemben az uralkodó frázisokkal, és csak becsületesen végiggondolt eszméknek hajlandó hitelt adni, nem a ragyogó látszatigazságoknak. A Dessewffy Aurélok fajtájából való, akik önmagukból építik ki világnézetüket, és nem hajlandóak befolyásoltatni magukat a tömegtől; persze a tömeg nem hajlandó tudomást venni róluk. Valójában moralisták, gondolatviláguk szigorú belső rendjét és fegyelmét szeretnék mindenütt viszontlátni, saját becsületességüket emelnék általános normává. Az elmélet emberei, de semmi sem áll tőlük távolabb, mint az üres teoretizálás; buzgalmuk az életnek szól, bár látszólag kerülik a zűrzavarát, javítani, segíteni szeretnének, bár megvetik a népapostolokat. Rangrejtett humanisták, szemérmes küzdők; természetes, hogy sorsuk a meg-nem-értés és csalódás.” (Halász Gábor: Magyar századvég)
És itt van ez a másik gondolatsor (a cikk második részéből idézem), nem nehéz fölfedezni, hogy ebben koncentrálódik a cikk második részének „üzenete”:
„Ahhoz, hogy egy politikai oldal megtalálja saját helyét, előbb rendet kell tennie gondolatai között. A magyar jobboldalt – most nem mint pártot, hanem mint szellemiséget, politikai oldalt, pozíciót – nagyrészt három fő csoport dominálja, nem egyenlő mértékben. A legrégebbi jelenlétet a népiek harmadik generációjától tanulók csoportja tudhatja magáénak, akik egykor az MDF népi-nemzeti szárnyát alkották, s a reformszocialistákkal való 1988–89-es megegyezés híveként ma sem a piaci nyitás, vagy a nyugati (végképp nem angolszász/atlanti) konzervativizmus barátai, hanem sok esetben érnek össze az ún. <<alternatív közgazdászokkal>>, akik a kapitalizmus (már-már) lecserélésig menő <<reformjában>> gondolkodnak. Az antalli konzervatív kísérlet emléke és a polgári kormányzás hagyománya mozgatja azt a másik – e két politikai szocializációból összeolvadt – csoportot, amely egy ennél összehasonlíthatatlanul korszerűbb, a magyar, európai és globális realitásokra érzékeny megoldásban hisz, s erejét politikai tapasztalatából származó gyakorlatiassága adja. A harmadik frakció az előbbiektől eltérően elméleti-filozófiai kiindulóponttal rendelkezik, s politológiai módszere, a nyugati eszmeáramlatokkal való gyakori érintkezése szellemileg a legfelkészültebb csoporttá teszi; ami miatt a konzervatív elvek pontos megfogalmazását a magyar valóság figyelembe vételének praktikumával párosítja. Kis túlzással az irodalom, a politika és a filozófia az a három terület, amelyből az említett csoportok orientációja, módszere, nyelvezete, logikája fakad, és ez sokat el is mond róluk. A XXI. század új elvárásainak, a magyar konzervativizmus megújításának és a jobbközép pozíció megerősítésének kérdéseire ma – úgy hisszük – gyakorlati politikai és releváns elméleti válaszokat kell adni.”
No, most én, egy imaginárius aktussal, összeengedtem ezt a két gondolatsort (éppúgy, mint két parkban sétáltatott házikedvencet) a fejemben és figyeltem, mire jutnak egymással. Kezdetben úgy tűnt, játszanak (egymással). Majd mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a második gondolatsornak „komolyabb szándékai” vannak, méghozzá olyanok, amik az első gondolatsor épségét is veszélyeztethetik, felülkerekedett bennem a kíváncsiságon a felelősségérzet és szétválasztottam őket.
Így jártunk.
ü
bbjnick
Schmidt hadnagy adaléka az Egészségügyi séta, 4-dik Jan. 2010. c. bejegyzéshez
„Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb, legszenvedélyesebb pártvezéreknek.
Az a csekély körülmény, hogy a méltóságos úr X. megyében a konzervatív párt legerősebb pajzsa, Y. megyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb malleusa (így híják diákul a kalapácsot), senkit se hozzon zavarba az igen tisztelt hazafi jelleme felől; ő és még egy másik ember, meg egy harmadik, meg egy századik és ezredik, valódi szenvedélyből űzi a zöldasztali politikát, éppen úgy, ahogy az ember szokott szenvedélyes vadász, szenvedélyes dinnyész, szenvedélyes tengerész stb. lenni, minélfogva egy kínálkozó alkalmat sem mulaszthat el, hol valami hatalmas küzdelemre van kilátás.
Úgy állván azonban a dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi vagyonainak egy része fekszik X., a másik Y. megyében, ezáltal ő tökéletesen két különböző hemiszfériumra van osztva.
X. megyében derék, tekintélyes, becsületben próbált hazafiakból, tősgyökeres ősnemesekből, tudományos írástudó férfiakból, előrelátó, meggondolt, megfontoló úriemberekből állt a konzervatív tábor, melyet viszont holmi Kutyfalvi-féle fráterek ostromolnak, kiknek az ellenzékcsinálás nem egyéb viszkető véralkatnál, s kiktől, ha az ember komolyan megkérdezné, hogy mit akarnak, tán magok sem tudnák.
Hogyne volna tehát X. megyében Tarnaváry septemvir úr a konzervatívek erős vára és őriző pásztora!
Y. megyében viszont megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó tábor feje először is Kőcserepy, akit a Zoltánnali per óta szívéből, véréből gyűlöl Tarnaváry; mellette egy csomó külföldieskedő félvér, negyedvér magyar lord, veszekedő renommisták, rabiátus kortesvezérek, szolgálatkész inaslelkek, kiknek a homlokára van írva az aspiráns név, kik esküsznek mesterök szavára, s kiket Tarnaváry úr még csak lenézni is restell. Viszont ellenökben a septemvir legkedveltebb egyéniségei állanak: Szentirmay Rudolf, akit tisztel, becsül, és Kárpáthy Zoltán, kit a közvélemény kegyencei közé számít, s kiről büszkén szokta a hétszemélynök úr elmondani: <<Nem hiába, én neveltem a kölyket>>!
Hogyne volna tehát Tarnaváry úr Y. megyében az ellenzék pörölye és láncos buzogánya!
Ez, úgy hiszem, oly világos és oly megnyugtató magyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit szememre vetni, hogy én hasonló meséket most gondolok ki, s csupa malíciából ráfogok becsületes emberekre.
Ilyenformán akárhányszor megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos jelszót a méltóságos úr éppolyan erősen nekivetett vállal segít X. megyében megdönteni, mint amilyen erősen nekiveti aztán a másik vállát ugyanannak a közkérdésnek Y. megyében, hogy felemelni segítse. Ott Kutyfalviékat üti, itt Kőcserepyéket, s biz ő nemigen szokta nézni, hogy mivel üt az emberre. Üt, ami a kezébe akad.”
www.mek.oszk.hu/00800/00828/html/jokai18.htm
„Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb, legszenvedélyesebb pártvezéreknek.
Az a csekély körülmény, hogy a méltóságos úr X. megyében a konzervatív párt legerősebb pajzsa, Y. megyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb malleusa (így híják diákul a kalapácsot), senkit se hozzon zavarba az igen tisztelt hazafi jelleme felől; ő és még egy másik ember, meg egy harmadik, meg egy századik és ezredik, valódi szenvedélyből űzi a zöldasztali politikát, éppen úgy, ahogy az ember szokott szenvedélyes vadász, szenvedélyes dinnyész, szenvedélyes tengerész stb. lenni, minélfogva egy kínálkozó alkalmat sem mulaszthat el, hol valami hatalmas küzdelemre van kilátás.
Úgy állván azonban a dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi vagyonainak egy része fekszik X., a másik Y. megyében, ezáltal ő tökéletesen két különböző hemiszfériumra van osztva.
X. megyében derék, tekintélyes, becsületben próbált hazafiakból, tősgyökeres ősnemesekből, tudományos írástudó férfiakból, előrelátó, meggondolt, megfontoló úriemberekből állt a konzervatív tábor, melyet viszont holmi Kutyfalvi-féle fráterek ostromolnak, kiknek az ellenzékcsinálás nem egyéb viszkető véralkatnál, s kiktől, ha az ember komolyan megkérdezné, hogy mit akarnak, tán magok sem tudnák.
Hogyne volna tehát X. megyében Tarnaváry septemvir úr a konzervatívek erős vára és őriző pásztora!
Y. megyében viszont megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó tábor feje először is Kőcserepy, akit a Zoltánnali per óta szívéből, véréből gyűlöl Tarnaváry; mellette egy csomó külföldieskedő félvér, negyedvér magyar lord, veszekedő renommisták, rabiátus kortesvezérek, szolgálatkész inaslelkek, kiknek a homlokára van írva az aspiráns név, kik esküsznek mesterök szavára, s kiket Tarnaváry úr még csak lenézni is restell. Viszont ellenökben a septemvir legkedveltebb egyéniségei állanak: Szentirmay Rudolf, akit tisztel, becsül, és Kárpáthy Zoltán, kit a közvélemény kegyencei közé számít, s kiről büszkén szokta a hétszemélynök úr elmondani: <<Nem hiába, én neveltem a kölyket>>!
Hogyne volna tehát Tarnaváry úr Y. megyében az ellenzék pörölye és láncos buzogánya!
Ez, úgy hiszem, oly világos és oly megnyugtató magyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit szememre vetni, hogy én hasonló meséket most gondolok ki, s csupa malíciából ráfogok becsületes emberekre.
Ilyenformán akárhányszor megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos jelszót a méltóságos úr éppolyan erősen nekivetett vállal segít X. megyében megdönteni, mint amilyen erősen nekiveti aztán a másik vállát ugyanannak a közkérdésnek Y. megyében, hogy felemelni segítse. Ott Kutyfalviékat üti, itt Kőcserepyéket, s biz ő nemigen szokta nézni, hogy mivel üt az emberre. Üt, ami a kezébe akad.”
www.mek.oszk.hu/00800/00828/html/jokai18.htm
(A bejegyzés) Innét: bbjnick.blog.hu/2010/01/04/egeszsegugyi_seta_4_dik_jan_2010