E bejegyzés közvetlen előzménye itt olvasható: magyarido.blog.hu/2010/05/26/kepzeld_el_18
Ottan benne a flasztergőzben, kicsiny rőzsedalként, jelentéktelen apró harmóniát gyújt az utazó lélek ennek az aktuális testnek a fejében:
(hogyasszondihogyittenebbenagőzben) "Tírüp-tírüp-tírüp tüdedipp, tírüp-tírüp-tírüp tüdedipp, (saztánmeginthogy) tírüp-tírüp-tírüp tüdedipp..."
Csak klimpírozott monoton módon az aktuális agyvelő. Ebben a zsongásban aztán életre keltek, mondhatni e testben létet kértek, majd ott benn egymással harcra keltek, fura figurák, fura figurák.
"Pjotr Sztyepanovics Verhovenszkij vagyok, a benned háborúzók szóvivője." Mutatkozott be egy megnyúlt fejű szőke fiatalember. "Én téged nem ismerlek." Így az elszenvedő alany. "Ha te engem nem ismersz, hívom a barátaimat!" S örült a szőke. "A te barátaid az én barátaim is." "Haha! Az én barátaim a te ellenségeid... viszont a te barátaid barátaim nekem is." "Tehát az én barátaim azért ellenségeim, mert barátaid ők neked is?" "Mit kiabáltok itt?" Kérdezte, s egy pillanatra megállt mellettük ef. Zámbó Öcsi a Bizottság nevű zenekarból. "Tényleg, mit kiabálunk? Egyáltalán, ki ez az idetestesült patkányfejű, mikor én nem is ismerem az orosz realistákat..." "És a nemzetközi ateizmussal hogy állunk?" Sunyi kérdés volt ez, valahonnan hátulról érkezett. Az agy megpördült tengelye körül és - mivel egyszerű konstrukció volt, amiből hiányzott a pörgettyűs stabilizátor, úgy is, mint giroszkóp - megszédült. Pjotr Sztyepanovics, kihasználva ezt a bizonytalanságot, távozott. (Lehet, hogy a barátaiért indult?) "Ha érdekel, én egy tanyán nevelkedett blogger vagyok, a cipőm talpán birkaszar." Ily módon határozta meg magát segítőkészen, és az intenzív szemkontaktust, mint stabilizációs lehetőséget kínálta fel, a hang. "Blogger lábán birkaszar? Nem kérek ebből, visszautasítom, visszautasítom a segítséget, visszautasítom, hogy engem emberségbe helyezzenek, hogy talajba gyökereztessenek...Hogy e módon mobilitásom odavesszen, odavesszen, odavesszen!" Háborgott a háborodott. Egy újabb jelenés, Richard Brautigan az úttest túloldaláról integetett: "Gondold át, gondold át!" Ezt kiabálta: "A domboldalról lefutó falépcső nem gyermekkori álmod pisztrángot rejtő vízesése! Valaki átkúrja a fejed!"
Aztán csönd, csak a pörgő agy surrog a fejben, meg az autók zúgnak az Andrássy úton.
Csak a pörgő agy surrog és az autók zúgnak.
Csak surrog, meg zúg.
Csak az agy.
Ágya a gondolatnak.
Iván K. megérkezett. Zdrasztvújtye, Iván Karamazov!