...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2010.09.22. 23:24 bbjnick

Befogadás (a)vagy túl a tolerancián

Címkék: közösség magyar nemzet magyarország tolerancia széchenyi istván zsidó cigány magyarság megértés önismeret kisebbség alkalmazkodás befogadás egyetértés weöres sándor méltóság megismerés önbecsülés mélymagyar

 
1. Az elmúlt húsz év toleranciatébolya letarolt tájat hagyott maga után.
 
2. Széchenyi már közel kétszáz éve figyelmeztette a Hunniában az érintetteket  − „…még estünkben is halálos fogással ragaszkodván hozzátok, velünk együtt fogtok dűlni a számunkra Tiáltalatok nyitott sírgödörbe. S akkor kénye szerint dúlhatja majd a hont a soha nem látott kaján irigység.” −, de szavai sem akkor, sem ma, a kései utódok számára, nem hoztak megvilágosodást. A lehetőség, amely 1990-ben adatott − a visszatérés, a beilleszkedés lehetősége az évezredes magyar kultúrába, e kultúra szerves, megbecsült tagjává válás − nem hálát és megnyugvást váltott ki „kisebbségeinkben”, hanem haramiaindulatokat gerjesztett bennük (tisztelet a kivételnek!) és öncélú és tébolyult belháborúvá − mondhatni: mészárlássá − változtatta a kilencvenes és a kétezres évek szellemi közéletét. Suhogtak a jogi és ideológiai husángok és bunkók, figyelem nélkül arra, kit-mit zúznak össze, s arra is, milyen kisstílű aljas napi érdekek eszközeivé (is) válnak.
 
3. Ki fogja újjáépíteni az Országot? És miből? A „kaján irigység”, a pusztítás szellemét hogyan válthatja fel a közös gyarapodás szelleme? Csak egy építőanyagunk létezik: kulturális hagyományunk. Ne szégyelljünk újratanulni magyarul! A toleranciatéboly őrületéből − amely, mint a „szerződéses viszonyok szupremáciája”, mint „individualizmus”, mint „szubjektivizmus”, mint „pluralizmus” férkőzött be életünkbe s fordított szembe bennünket egymással − ideje újra visszatalálnunk a többezer éves magyar hagyományhoz, az egymás megismerésén, megértésén, az egymástól való tanuláson, az egymáshoz, egy közös cél érdekében történő kölcsönös alkalmazkodáson alapuló befogadáshoz.
 
3.+1. Ezer szónál is többet ér egy példa. Weöres Sándor így tanít minket (magyar magyarokat, magyar cigányokat, magyar zsidókat) (ön)reflexióra, önismeretre, önbecsülésre, egyetértésre, méltóságra − magyarul (...forog a „magyar univerzum”...):
 
Weöres Sándor:
HARMINC BAGATELL (részlet)
 
CIGÁNY
 
Éc
péc
kapuléc,
Csimpilimpi hova mész?
Pockot viszek a vásárra,
egy peták az ára.
Besuttyantam a sátorba,
állt feltűrve Bábos Dorka,
benn a pocok táncot ropott,
Bábos Dorka sivalkodott,
árus-polc mögé bebújt,
mézes huszár legurult,
uccu neki fuss!
 
***
 
Weöres Sándor:
A ZEMPLÉNI ZSIDÓLÁNY
 
Módos vagyok én,
csinos vagyok én,
esztendőre vagy kettőre
férjhez megyek én.
 
Faterom nagy úr,
lova, szekere,
övé híres Gömör, Sáros
Zemplén vármegye.
 
Három vármegyében
rongyot szedni jár.
Van-e toll? Van-e bőr?
Utcán kiabál.
 
Uram kapja Zemplént,
ez a hozomány.
Apám marad Gömörben és
Sárosban király.
 
 
 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr232316664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.09.29. 06:53:18

@tesz-vesz:

"mikor írta a zemplénit?"

Az Összegyűjtött munkákban a Hódolat a tűztengernek ciklusban szerepel évszán nélkül. A Hódolat a tűztengernek verseit valamikor a Kézírásos könyv idején írta Weöres (a Kézírásos könyv 1981-ben jelent meg), tehát valamikor a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek legelején.

ü
bbjnick