...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2011.01.17. 06:45 bbjnick

Jegyzetek A zemberek és a zalapításhoz (2011. január 17.)

Címkék: közösség nemzet magyarország emberek valóság magyarság hitelesség hagyomány értelmiség személy alapítás perspektíva szuverenitás méltóság csengey dénes mélymagyar magyar hang újraalapítás nemszemély nemzeti elkötelezettségű magyar értelmiség

 
 
Ismerjük a parodista vagy a színész esetét, aki mindenkit képes utánozni, mindenki hangján képes megszólalni, csak a sajátján nem. Igazodik a szerephez, igazodik a vélt vagy valós közönségigényhez, ismeri, begyakorolta a karaktereket, minden szituációhoz megvan a hangmintája, de ha neki (önmaga nevében, önmaga hangján) kellene megszólalnia, akkor zavarba esik.
 
Ha nem tévedek, efféle zavarral küzd ma a (többé vagy kevésbé) nemzeti elkötelezettségű magyar „értelmiség” is. Szerephangjai ugyan vannak (már a padlás is tele, az egykor kedvtelve felszedett vagy nyűggel, kényszerből felvett szerepekkel), ám ezekről, szépen sorban, mindről kiderül, hogy vagy hamisan csengnek vagy üresen kongnak; még egy botfülű, félsüket és félh*lye magyar tucatértemiségi számára is kínos így visszahallania magát. Segítséget pedig hiába vár, mert a hatalom „nem ér (…) most arra”, hogy artikulációs gyakorlatokhoz asszisztáljon az övéinek, önszorgalmú, félénk, kósza (önhangú)  kísérleteire pedig nemhogy jóindulatú elnézéssel vagy jóllakott közönnyel, de egyenesen agresszív, fenyegető vonítással reagál a nemzetközi és honi kozmopolitán közeg.
 
Pedig, bár paradoxnak tűnik, mégiscsak így van: amíg nincs hangunk, ami vállalhatóan a miénk és alkalmas arra, hogy elmondjuk vele magunkat, addig (épkézláb) gondolataink sem igen lesznek, amiknek hangot adhatunk, hisz mindenki a saját hangján gondolkodik. Ebből a slamasztikából a nemzeti elkötelezettségű magyar „értelmiség” csak egyféleképpen szabadulhat: süllyedő hagyományunk hiteles nagyjainak hangján kezd el beszélni, s addig utánozza, gyakorolja azt, míg föl nem ismeri benne önmagát.
 
Tehát…
 
Hangpróba! Egy, kettő, három... Egy, egy, egy... Khmmm! És!
 
„CSENGEY DÉNES (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csakugyan rendkívüli ügyben kértem rövid időre szót. Ez az első alkalom, amikor plenáris ülést tartunk azóta, hogy a legfőbb ügyész úr ismertette vizsgálódásai eredményét egy nagy visszhangot kiváltott ügyben. A házelnök úr megnyilatkozása sok mindent feleslegessé tesz abból, amit el akartam mondani, de azért nem egészen mindent. Mit tudunk ebben a pillanatban, amikor a legfőbb ügyész úr véleménye, állásfoglalása előttünk fekszik? Azt tudjuk, hogy valami nem történt meg. És máris halljuk az első hangokat, hogy akkor gyorsan felejtsük el az egészet, minél hamarabb igyekezzünk másról beszélni. És ebben már nem értünk egyet - a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának álláspontja más. Azóta ugyanis történt valami. Az történt, hogy a magyar Országgyűlést, közvetve a magyar népet, egész Magyarországot rágalmak szárnyán hordozták meg világszerte. Szinte azt mondhatnám, megpróbáltak emberbőrünktől megszabadítani minket, és farkasirhában bemutatni a "világ-balettben". És ezt utólag nem lehet egyetlen pisszenéssel visszavenni. Itt valami történt, és ez a valami újabb vizsgálatot igényel, hiszen csakugyan, ha a vád beigazolódott volna, az a közösség megsértése lett volna. Mivel azonban a vád nem igazolódott be, maga a rágalomkampány a közösség megsértése, a magyar Országgyűlés megsértése, a magyar nép, a magyar nemzet megsértése. Ez egyelőre nem óhajt vádbeszéd lenni, és távol álljon tőlem, hogy ítélethirdetés legyen. Mi mindössze úgy gondoljuk, hogy most már ebben a másik ügyben kell tovább vizsgálódni, és meg fogjuk találni a módját, hogy a legfőbb ügyész urat, illetve a belügyminiszter urat hivatalosan is felkérjük ennek a vizsgálódásnak, ennek a nyomozásnak a lefolytatására, megállapítandó azt, hogy fatális véletlen játszott-e velünk, vagy pedig valakik helyesnek gondolták ezt a botrányt kirobbantani, valakik helyesnek gondolták ezt a bélyeget a mi homlokunkra ragasztani. Amennyiben igen, úgy a büntetőjogi felelősségrevonás nem maradhat el. Ugyancsak szükségesnek tartjuk, hogy munkajogi felelősségrevonás következzék be az Országgyűlés azon fizetett alkalmazottja - a nevét is felolvasom: Borsos Csaba - ügyében, aki a Parlament elleni rágalomkampány részének tekinthető sajtótájékoztatón vett részt a mi fizetett alkalmazottunkként, és alapos ok van feltételezni, hogy egy esetleg perdöntővé válható hangfelvételt megsemmisített. Nem hiszem, hogy volna okunk tovább alkalmazni őt köreinkben. Indítványozom továbbá, hogy azok a képviselőtársaim, azok a tagjai a magyar Parlamentnek, akik, bár jóhiszeműen és a rágalmaktól megtévesztetten, de pártjára álltak ennek a híresztelésnek, kövessék meg nyilvánosan a Parlamentet. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy szégyen volna, nem hiszem, hogy ettől reccsenne egyet bárkinek a dereka is. Azt javaslom a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében: csatlakozzék ehhez a kezdeményezésünkhöz minden parlamenti párt és minden képviselő személyesen, aki fontosnak tartja, hogy a magyar Parlament tekintélye, tisztessége - amelyet megtépáztak, alaptalanul és ok nélkül - helyreálljon. Azt javaslom, csatlakozzék minden Parlamenten kívüli párt, amely okot lát arra valamiért, hogy a magyar törvényhozás tekintélyét megóvja, és Magyarország tekintélyét a világban megóvja és helyreállítsa. Azt hiszem, ez nem túlságosan nagy kérés. Még egy gondolatot el kell mondanom, mert az is kétségtelen, hogy ebben a furcsa, nyomasztó légkörben mintha a bűntudatot igyekezett volna ránk kényszeríteni ez a hadjárat. Mondjuk ki nyugodtan, hogy nincsen bűntudatunk; mondjuk ki nyugodtan, hogy ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék. És hogyha valaki ezt a vádat forgatja meg a fejünk fölött akkor, amikor mi a művelt nyugattal kereskedni akarunk, politizálni akarunk és kulturális együttműködésre törekszünk, akkor tudnia kell, aki ezt megpróbálja, hogy nem a magyar Kormányt támadja, nem a magyar kormánykoalíciót támadja, hanem Magyarországot, a magyar nép érdekeit támadja. És ahogyan a parlamenti demokrácia természetes lehetősége a Kormány támadása, leckéztetése, nem tartozik a lehetőségek körébe a magyar nép gyalázása, és a magyar nép alaptalan megbélyegzése. (Taps a jobb oldalon és a bal oldal széléről.) Talán megér egy kis fáradságot, hiszen hetek teltek el, amikor nem tudtunk perdöntőt mondani a magunk javára ebben az ügyben, talán megér egy kis fáradságot, hogy a nemzetközi nyilvánossághoz forduljunk, és tudassuk barátainkkal, jóakaróinkkal, hogy olyan nemzet vagyunk, olyan nemzet akarunk lenni, amely nem tart igényt különleges elbánásra, amelyik nem támad más nemzetet, nem támad kisebbséget, nemzetiséget, felekezetet, semmilyen csoportot, és nem tűri el ugyanakkor azt sem, hogy őt támadják, őt igyekezzenek kisebbségi érzésbe kényszeríteni. És tudassuk a netán létező rosszakaróinkkal és ellenfeleinkkel, hogy a magyar Parlamenttel nem lehet játszani, és a magyar nép méltóságával nem lehet játszani. Most talán alkalmas pillanat van rá, hogy egy más hangon folytassuk a politizálást ebben az országban, aminek a szükségét, úgy érzem, hogy mindenki látja. Egy hároméves kampányléten vagyunk túl a mai nappal, és talán most lehet egy lélegzetet venni. A felelősség ki van osztva, a feladatok világosak. Az ellenzék cipője is, a helyhatóságokban győztes ellenzék cipője is megérintette a járdát, mostantól fogva ők is a földön járnak, a felelősség súlya alatt járnak. Megmondom őszintén, azt várom ettől, hogy kicsivel kiegyensúlyozottabbá, kevésbé légiessé, súlyosabbá válik az ő működésük, és ez nem fog kárára válni sem a magyar Országgyűlésnek, sem a helyhatóságoknak, sem pedig Magyarországnak. A cipők lent vannak a járdán, és akkor csakugyan induljunk el, vegyük fel a munkát. Ezen az úton, amelyik, majd meg fogjátok látni, kedves barátaim, hogy magyar út, nagyon göröngyös, és nem könnyen járható, nem harmadik, nem második, nem negyedik, hanem az első, 1956 óta az első, de 1947 óta az első, de talán 1526 óta, a mohácsi csatavesztés óta az első út, amelyiken ez az ország és ez a nép a függetlenségéhez, a szuverenitásához, és ahova legjobb pillanataiban mindig is tartozott, Európához visszatérjen. Kérek mindenkit, hogy ezért dolgozzunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)” (Csengey Dénes felszólalása a Magyar Országgyűlésben 1990. október 15-én)
 
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr532589440

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csengery Kristóf - TÁJKÉP CSATA UTÁN 2011.01.20. 10:54:06

Pablo Picasso | Guernica (részlet)Megérzi-e a természet az ember gyilkos tetteit? Megborzonganak-e a növények, a vizek, megremeg-e a talaj, a kő? Ha egy este ötezer embert mészárolnak le a mezőn üvöltések és hörgések közepette, reggel a letiport fű úgy...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.