...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2011.10.27. 00:01 bál_na

...„A kihallgatást megszakítom épp!”...

Címkék: közösség élet nemzet magyarország halál gyász emlékezet 1956 magyarság haza nép gyilkos áldozat sorskérdések ezerkilencszázötvenhat sorsélmény magyar önkép ötvenhatosok a temetetlen

 
(A TEMETETLEN)

Arccal a földbe, mint söpredék alja,
Éles dróttal betakarva. Ahogy mondtad:
Azok temetnek majd, kik elhantoltak
Bakancsban tartva, deszka-barlangba.
Égboltod kiürült repedt hordó,
Fölötted a lopva elégetett
„Zárt tárgyalás” nem hallható
Forró fényei szitálnak csendben,
S utolsó pillantásod arannyal permetezik.
A néma fogdmegek és gyilkosaid
Valaha szégyentől telve, sírva
Meglesik-e idegen föld tiszta
Ablakát, ahogy a „hóban” szerelmes
Feleséged erős hajával fürdet;
Vallatódnak hányszor mondod nevetve még:
„A kihallgatást megszakítom épp!”;
Etetnek-e újra veled
Gőzölgő otthoni levest,
Hogy a hideg nyárban
Helyettük állj talpig gyászban;
A borbélynál ülve rajzolják –
E nyakadra gyász-napod számmisztikáját;
Zárják-e ujjaik közé a napot és a holdat
A földalatti folyosók nyöszörgő torkaiban?
S egyszer a muskátlit nem az ablakon,
De egy napra újból asztalod
Lapján felejtik tisztelegve,
S könnyült szívük zsoltárt fuj mindörökre?

(2004)
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr423333421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.