A bejegyzés közvetlen előzménye: magyarido.blog.hu/2011/11/27/magunkba_terni_es_magunkbol_kilepni_prohaszka_ottokar_adventi_programm_ja_1
„b) A tevékeny élet.
1. A lélek, amely tenni akar, erős kezét mindenekelőtt megérezteti alaktalan, torz, bűnös, belső világával s azt mondja: itt rend legyen. Rend az Isten szent akarata. Ami vele ellenkezik, azt megtöröm, azzal szakítok. Először is a bűnre, a rendetlenségre teszem rá kezemet. . . vaskezemet, s kitisztítom, kisöpröm házamat. Törekvésem tehát először is arra irányul, hogy ne legyen rajtam bűn, hogy tiszta legyek; de ezzel be nem érem, hanem mindig a pozitív erényt sürgetem s gyakorlom.
2. Rendet teremt a szenvedély, a hajlam, az ösztön vásáros világában, s tágra nyitja szemét a fény felé. Teremt hitet; nem kételkedni, hanem élni. Baj, hogy nem élvezzük azt, amink van, nem éljük át. «Man philosophiert zu viel und lebt <zu> wenig aus der Wahrheit.» Én tudást, hitet, reményt, mind arra használom, hogy melegen, nemesen éljek. Sokat akarok tudni, hogy sokat szeressek. — Teremt reményt s hűséget. Kedélyhangulataink forgatnak, mint a tavaszi szél a szélkakast. A religio nem szélkakas, de isteni kötelékekkel lefogott lelkület. «Keine Gefühlsreligion», mert az én igém szellem és lélek. Életemnek tartalma nem lehet változó hangulat, hanem jól megalapozott s hűségesen átélt erkölcsiség. Öntudatában akarok lenni annak, hogy amit érzek s teszek, azt mind én akarom, — az mind belőlem való, — én vagyok azért felelős, mert én teszem, én alakítom, én teremtem erkölcsi világomat.
3. Rendet teremt világi életében. Kötelesség, munka, hivatal, foglalkozás, divat, illem, udvariasság, családi s társas élet, emberi érzés, ez nekem nem kikapcsolt világ, mely hittől, Isten-tisztelettől külön áll; dehogy, én ezt mind Krisztus gondolatai s szándékai szerint alakítom. Amit az ész követel, amit a tisztes élet sürget, milyenek a testápolás, kenyérkereset, szórakozás, érintkezés, mindezt erkölcsi világomba állítom bele.
4. Érzületemmel, tisztult öntudatommal iparkodom magam körül is hatni. Lelkem mécses, tehát világit; szívem tűzhely, tehát melegít. Energiákká váltódtak ki hitem s elveim; következőleg érvényesítem azokat, úgy hogy jót teszek másokkal, nemesítve, javítva, biztatva, segítve hatok rájuk. Mindenki, aki így él, higgye, hogy ő «a világ világosságai». Higgye; Krisztus mondta.
(...)”
Az idézet forrása: gondola.hu/media/prohaszka/Prohaszka06.pdf