...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2012.01.27. 12:16 bbjnick

„...minél nagyobb egy ország gazdasági sejtjeinek az autarkiája, annál kisebb a piaci összeomlások veszélye és lehetősége.” 2.

Címkék: magyarország magyarság mezőgazdaság krízis németh lászló környezettudatosság környezetpolitika fenntarthatóság a magyar vidék viszonyrendszer szociálpolitika agrárpolitika nemzetpolitika szövetkezet ángyán józsef foglalkoztatáspolitika autarkia kert magyarország nagybirtok kisbirtok


A bejegyzés közvetlen előzménye: magyarido.blog.hu/2012/01/23/minel_nagyobb_egy_orszag_gazdasagi_sejtjeinek_az_autarkiaja_annal_kisebb_a_piaci_osszeomlasok_veszel_1

„(...) Van nekem egy unokabátyám, aki több mint száz holdon gazdálkodik. Mint fiatal gazda vett egy traktort, azt megette tíz év alatt a rozsda, de az ára itt maradt, s a száz holdja azóta csak az adóval és az adóssággal küzd, elég eredménytelenül. De van a ház körül három-négy hold kertféléje ­— gyermekesztendeim paradicsoma —­, a padlásról is jut egy-két kosár szem; a majorsággal bíbelődő feleség jó keze alatt ez a három-négy hold kert és néhány véka kukorica tartja el már évek óta az egész családot; ez ad csirkét, tököt, körtét az asztalra, ebből nő ki az a negyven-ötven pulyka, amit az asszonyka karácsonytájt ruhára cserél be, ezzel törlesztik a nagyobbik kislány taníttatását (zsírral, oldalassal és néhány pengővel) a szekszárdi nagymamánál, míg a határ búzatáblái, kukoricásai a közterhekkel küzdenek, ez a kis háztájék melengeti a szorongatott családban az életet. Mi akarok ezzel a példával mondani? Azt, hogy a kertészkedő, majorságtartó gazdálkodásnak nagyobb az autarkiája, mint a szemes termelésnek. Ha csak száz hold búzám van, mindenem a piacra fut, és mindenem a piacon veszem; egy kertésztelepnek a termelés jóval kisebb hányadát kell cserére kidobnia. De a szövetkezet maga újabb autarkiás kör a kertésztelepek körül; az ács és az orvos segít megenni az »epret és karfiolt«, s munkájának talán csak a feléért vagy negyedéért kíván olyan értéket, amely a szövetkezeten belül nem vásárolható meg. Egy jól megszervezett minőségszövetkezet szükségleteinek jóval kisebb részével nyúlik ki a világba, mint egy egynemű gabonatermő nagybirtok, amit többek között az is bizonyít, hogy az önellátás fokozására a nagybirtok is apró minőségbirtokokat teremt a konvenciós cselédföldeken. De minél nagyobb egy ország gazdasági sejtjeinek autarkiája, annál kisebb a piaci összeomlások veszélye és lehetősége. Ha csak a ruhámat veszem idegenből, katasztrófa esetén a tavalyi ruhámat hordom. Ha a kenyeremet, húsomat, tüzelőmet, téglámat, akkor éhezem, lekopok, fagyoskodom. (...)”
 
 
A szövegrészlet forrása: Németh László: A reform (1935). In: Németh László: Sorskérdések. Magvető Kk. — ­ Szépirodalmi Kk., Bp., 1989., 224.-225. p.
 
Folyt. köv.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr43900304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.