...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

E blog szerzői...

...nem sértődnek meg, nem kapnak sírógörcsöt vagy hisztériás rohamot, nem kiáltanak rendőrért, ha eltér a véleményed az övéktől.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2012.05.27. 00:12 bbjnick

Széljegyzet a Kádár-centenáriumhoz 1.

Címkék: irodalom 2012 2011 döbrentei kornél magyar irodalom mária kertje dacföld kádár centenárium


„Döbrentei Kornél:
MÁRIA KERTJE: DACFÖLD


1.

Megroppan alatta a kőgerinc, az erdő-sörényű hegy meghőköl,
amint a pilisi len, bolyhos boglárka, magyarföldi husáng,
az őzsuta és a dúvad lehével
egylényegű humán-sóhaj támasztotta ködből,
megidézve múlhatatlan-jelenidejű őstusánk:
a virtus lovagjaként elutálva magától a csüggedést kevélyen,
a nyeregbölcsőből kitestesül Árpád fejedelem szelleme,
a meredélyen, mintha napsugárból vert aranykengyel lengene,
a sorsfolyamból kiszakítja a Hadúr s felmutatja segedelemért sosem esdő karját,
s látszik: a csakrák duzzasztotta fénysodor lüktetve mint járja át,
ez a nagyidőbe mart akarat meg nem romlott,
István királyra örökítve tovább az ország-vigyázó Szent Jobbot.
Árpád kezében Attila kivont kardja van,
megfordított villám, földről vág az égbe, de hangtalan:
a visszanyelt átok vésztjóslóbb, mint a dörgedelem,
rettenetes az a csönd, melynek kelepce-verem
alján egy oroszlán hallgat.
A kard kihasítja a nehéz-vemhű égaljat.


2.

Kidől a kegyelem, nem, mint babákból a kóc,
mint belek iszamos kígyófonadéka rohamra hajszolt bakából,
mikor a szuronyok hegyén kockázatos közelség a távol,
midőn összekuporodni magadba visszakotródsz –;
a szelíd üdvözület lomhálló hömpöllyel kiárad a kertre,
hol jég-kartács barack, cseresznye, szilva termést vert le.
Minden gyümölcsnek le kellett hullnia?
A kérdés fönt reked, nem uralja gravitáció, le nem zuhan,
Uram,
valóban üres a múmia?


3.

A kaszára érett fűrengeteg harsányan zöldren,
smaragd óceán, verőfény-iszapjába süllyedve, törten,
hantolatlan hevernek a túlfeszített anyagból kicsikart művek,
nem bírták el a kemence kifehérült hevét,
bús beismeréssé roncsolódtak, a talentum Isten szándékától mit se véd,
bár felrobbant, szétszakadt testüket nem telepedték meg a nyüvek,
íme a létfölöttiség!
Bennünk a gyehenna szünetlen, könyörtelenül éget –;
a megtisztulás az irgalmatlanabb ígéret.


4.

Vissza ki salaklott, a hazárd idegen vagy vérszerződést tagadó rokon?
Repedés-térképpel szétszaggatott, félresikerült kísérlet
ez a porból porig selejtes kerámia-élet,
tektonikus gyűrődésekkel az arcokon
a miénk, mintha az időszámítás az exhumálás előtti,
vagy akár az utáni való volna,
a kettő, mintha mindig egymásba omolna,
s a véknya köztit, mint szigorított börtönt, vélünk összezárva letölti;
invalidus ország, mankó-pénzen biceg, nem a kutya sánta,
sebeire gyógyírnak nem jutott elsősegély-történelem,
olykor izmosodott a kurázsi, mégis elsatnyult az önvédelem,
s mert saját igazába botlott, hogy utolérik, azt se bánta,
és Lovagkeresztként viselte a szépségtapaszt,
maga-magára ragasztotta, s hittel hitte, éltető malaszt.


5.

Hőguta senyvítette fajanszok, málladék Ige-testek nem hagyattak épen;
elmerülve a porta nekiszabadult őstenyészetében,
lebegve a teremtés-titkot trágárul kitáró opál-boncasztalon,
mit aládúcol zsálya, lestyán, borsmenta, rozmaring,
citrom s kakukkfű, sáfrány, keserű üröm s gyalog-gyom,
fuszeres kipárolgásukból megtartó üdv-pácolat nedve kering
s balzsamozó bizonyság: ami széttörött, egyszer még összeforrhat,
mint a meghasadt Életfa, fölébe vihar-csavart, növendék hárs roskadt,
rendelve hozzá gyámolnak holt akácból villás végű karó,
körbevirulja, lecsábítva színével a széles eget a katángkóró.
Szerte tőből levált angyalszárnyak: kiszökött belőlük a lendület,
bénaságukat a rajtuk landoló szitakötő-raj sem gyógyítja meg,
ha elemelkedésük titkon mégis megesne,
kacsák, libák griffmadár-emléke – tömötten rontnának a hártyavékony neszre,
odafönt ragadozómadarak baljós örvénye kavarog:
éhük súlyától kőhullású ölyvek, kányák, karvalyok.


6.

Nap-járású és Hold-vonulású a fájdalom,
magos dudvában hanyatt, növényi szárakon,
a lélegzés kikínlódott áramolásán át,
tüdőmmel, e Szentlélek-fújtatóval csiholom fel
az árvacsalán csúcsán sistergő csillagot, a jánosbogárt,
mely az éccaka koromzatos kürtőjében delel,
noha derengésre intőn átható jel:
– valójában megvilágosult mikor leszek rá? –,
hogy tilalmas egy rettenet-ragyás túszarcra szakosított szeneszsák
mocskos, visszafordíthatatlan éjjelébe veszejteni a Piétát.
Szeszélyes kuszaságban – akár a sírkertekhez szabott névsor „úgy fent, mint lent” –
nyugszanak a kemence méhébol kikapart kerámiaembriók s egy kihordott stációs
menetrend:
tigrisbukfenc-ívu elbukás, Krisztus a kereszttel hasmánt hosszítja magát,
fényévekkel mérheto helybenkúszás, ám a magasságból nem enged alább,
s feszüljön meg a zászló, repessen a kerti csupasz rúdon,
de széltől nógatva is csak imát vagy átkot tátog – akasztott félúton? –,
alatta nyersszagú lóhere, fölötte méreglövellő lódarázs,
odább szederindák karolta korpusz, a védtelenségében megkaristolt,
hangyaboly hemzsegő üszökfoltjából rajta a takarás,
nem tudni, virradatos-e még, vagy beteljesült legendájának utána holt?
És arrébb Ugyanő, az ágyékából kicsavart-combú Jézus üzen:
a mennyei harmatban lehet tocsogni is, de itt kötelesség járni a vízen.


7.

S birstörzsnek veti hátát a torzó. Kong, tartalmát
ez sokszorozza meg, sorstalan és elhagyatott,
lényege, így számkivetve, megtagadni a mostohán kiégetett agyagot,
irigyelve az önaurát erjesztő hullott almát,
és szenvedi,
ahogy mellette az élettel teli,
hasas, ötliteres befőttesben a kovászolni szánt uborka
dagonyázik a fényben, s mintha tágulna az üveg burka,
mert szabad akaratból a karámostromló réten még bévül,
a kovászlébe masírozik kapor, csombor, fokhagyma, és zamatolni révül.
És Szent László szétrobbant, gyökér-közi arcát
– pírja helyén töredezett az anyaga-nincs derű-zománc –,
csuszamlós türelemmel a csigák összeragasztják,
ezüstvarratokkal visszaálmodják a keresztény képmást,
melyen csak azért is székely rovásírással vésett a ránc,
majd furán gabalyodva, kiizzadt mésztüskékkel hágják egymást.


8.

A nem várt múltakból a vélt jövő időkig
felgyülemlett szemét-vonulatok a mindenkori jelent befödik,
e rothadó magaslatról kilátni nehéz,
a közellét negédes máz, a távlat epével kevercs méz,
s a köztes létet önkívületig nyalakodva emésztik nyüzsgő trágyaférgek,
s Ti, világra kibukott, hibásnak ítélt koravén gyerekek,
akik a Tajgetoszon nemes hulladékká értek,
a Siralom Völgyébe, ha kell, ejtőernyővel ereszkedjetek,
mert maradhat, lehet belőletek még rontatlanul ép,
e zúzdaidőben is csorbíthatatlan cserép,
a dac majolikája, melyben megpezsdül a lélek,
ha az egek kárpitját leszakító erő erre téved.


9.

Szavatossága nem járt le, bár Árpádházi Szent Erzsébet
glóriája elgurult, de köréből, akár egy T-34-es tank, kiégett
az űr, rozsdás kerék vagy királynői korona-abroncs,
inkvizíciós máglyahévtől átfűtve sem lenne roncs,
mint a meggyfához döntött fejehiányos akt se,
tűnik többnek, mint démonin vonzó testüreg,
mélyébe naponként az évszaktalan hímképzelet befülled,
s úgy dermedt matéria, hogy a létezést serkentse,
lágy idomzata a mámoros szabadságnak nem Trianoni Határ,
és amikor költeni beléköltözik egy cinegepár,
átélik, létezik még szent robot,
és eltitkolt, birtokolhatatlan szívük a gyurmában feldobog,
áthallszik ütődve hegygerinchez, ormokhoz verten,
s dörömbje szétfeszül az ablakkeretben,
majd megszelídülve súgdal valami gyöngéd neszt,
amit a beton és a szívburok egyként átereszt;
s áll a ház, a rontás elmesszítve retten,
a terméskövek közé beépített arkangyal szárnykaréjok, fejek,
mint a Kőmíves Kelemen-i habarcs, a falakat balladásan tartja meg,
és még így is az aláomlás iramától csüggedten.


10.

A csipkebokorból Babba Mária szeme felvillanó tágulatában,
a Kisjézus testén át megszúrt illat-áram
uralkodik el a kerten, az asszonyi ölből a gyermek kikél,
– a parancsolat először térdig, majd égig ér –,
és az anyamellről leszakad,
picinyő tenyere bűverővel a vakolatra tapad,
s könnyedén áthatol a falon a kicsi ded,
megcirógatni arcunkat a szalma-langy szobába betipeg.”

 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr304548435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása