„A világmindenségről hetet-havat összecsacsoghatunk, a »provinciá«-nkról nem; ott az első hazug szóra megnyílik a föld.” (Illyés Gyula)
1. A maguk látásmódja, a maguk világa az én szememben egy beteg látásmód, egy beteg világ: a maguk világa egy olyan világ, ahol az állampolgárság érzékeny adat, de a vallási hovatartozás közérdekű (és egyben az alkalmatlanság bizonyítéka is), ahol a hajléktalanság alapjog, ahol a jog nem az igazság szolgája, hanem ki-ki igazságának érvényesítésére szolgáló eszköz, ahol a „magamfajtát” bárkinek bármikor joga van mocskolni katolicizmusáért, (bárki, bármikor) tetszése szerint, fiktív (mert definiálatlan) vádakat (pld. antiszemitizmus stb.) vagdoshat a fejünkhöz (megbélyegezhet, kirekeszthet), s ha visszakérdezünk, az is bűnösségünk bizonyítéka. A maguk látásmódja, a maguk világa az én szememben egy beteg látásmód, egy beteg világ, amellyel, még ha módomban állna, még ha lehetőséget adnának rá sem volnék hajlandó semmilyen formában közösséget vállalni.
2. Életem közel felét egy olyan világban éltem le, ahol deklaráltan ideológiai megfontolások (dialektikusan változó doktrínák) alakították nemcsak az emberek hétköznapjait, de a (mindenkori) múltat is. Hacsak puskával nem kényszerítenek rá, én (még egyszer) ezt nem fogom elviselni senkitől. Szóval: csak azért, hogy egy holohitűnek vagy liberálbolsevikinek vagy buzerálisnak vagy matériálistának stb.-nek, bárkinek-bárminek ne sértsem a komfortérzetét, nem fogok mást mondani, mint amit a józan belátásom, a meggyőződésem és a lelkiismeretem diktál.
3. Ahogy öregszem, egyre bizonyosabb vagyok benne, hogy valóban létezett az a magyar világ, amit nem rohasztott még teljesen szét az ideologikus gondolkodás. Ahol Madách a vallásszabadságot a nemesi alkotmányból vezethette le, ahol Teleki alkalmazhatta intézetében a Néma forradalom miatt államellenes izgatásért perbe fogott Kovács Imrét és ahol Prohászka a Mária-kultuszból magától értetődően következőnek tekinthette a népbarát nacionalizmust és a többi… Nekik így volt evidens: tisztelhették egyszerre Rákóczit és Ferenc Józsefet (kit-kit a maga erényeiért) és a nyilvánvaló különbözőségek, ellentétek mellett is megtalálhatták azokat a közös nevezőket, amelyek lehetővé tették számukra az együttműködést, sőt, nemritkán, összefogásra, együttműködésre ösztönözték őket.
(A bejegyzés(részlet)ek) Innét: bbjnick.blog.hu