...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2018.11.01. 23:59 Szabó A. Imre

Egy keserű igazság

Címkék: film 1956 kommunizmus szocializmus 1986 1955 magyar film játékfilm bacsó péter ruttkai éva farkas ferenc gábor miklós szigligeti ede pécsi sándor várkonyi zoltán pártos erzsi 1954 makk károly darvas iván szocialista realizmus sinkovits imre krencsey marianne vincze ottó kultúrpolitika bessenyei ferenc fényes szabolcs bíró yvette mészöly dezső pásztor istván soós imre liliomfi keserű igazság kövesi endre nádasy lászló mádi szabó gábor hegyi barnabás szemere vera dajka margit barsi béla gyenge árpád

„A típusban egyesül a konkrét és a szükségszerű.” (Friedrich Engels)

Bizonyára mindenki ismeri Makk Károly Liliomfi-filmjét. Nos, én ezt a filmet sohasem szerettem, gyerekkoromban sem. S ma már, azt hiszem, tudom, miért. Ez a film erkölcstelen, ráadásul agresszíven erkölcstelen. A szereplők nem könnyeden linkek vagy szimplán hülyék, hanem görcsösen. A színészek annyira jók, hogy még ezt is élvezetesen, lebilincselően tudják előadni (elképesztő színészgarnitúra játszott akkoriban a magyar filmekben, ebből a szempontból az ötvenes-hatvanas évek a magyar film csúcsa), de ez a film súlyosan magán viseli az ötvenes évek forradalmi destruktivitását, ideológiai agresszivitását. A filmtörténet a Liliomfit ma, mint a szocreál filmes sematizmusán való túllépés első jelentős fegyvertényét tartja számon.

S ezzel szemben ott a Keserű igazság, Várkonyi Zoltán remek alkotása (amelyet egy Népszava-direktíva illusztrálására rendelt meg a kommunista hatalom és amelynél el sem képzelhető szocreálabb közegben játszódó film), mely nyomát sem viseli ennek a forradalmi destruktivitásnak, ideológiai agresszivitásnak. A karriervágyból hatalmával visszaélő, tetemes népgazdasági károkat okozó és emberéleteket veszélyeztető, de a Párt éleslátásának köszönhetően leleplezett és méltó módon megbüntetett munkáskáder művezető története Várkonyi és Nádasy László (a forgatókönyv társszerzője) keze alatt átalakult, elveszítette minden ideológiai élét és megtelt általános emberi tartalmakkal, egy bizalomról, hűségről, szeretetről, esendőségről, gyávaságról, megfelelési kényszerről, korrumpálhatóságról, a felelősség képességéről szóló mozi született, amelyből hiányoznak nemcsak a történelmi szükségszerűséget fölismerő jók és retrográd rosszak, de az egyértelmű (pártszerű) válaszok és megoldások is. A Keserű igazság ma még a filmművészetben jártasabb, a magyar filmeket kedvelő közönség előtt is szinte teljesen ismeretlen.

Ugye, milyen érdekes? Talán nem is annyira, ha tudjuk, hogy a Liliomfit bemutatása után (1954) Cannes-ba küldték, folyamatosan vetítette mozi és tévé és a magyar film kiemelkedő alkotásaként kezelték a szocializmus évtizedei alatt, míg a Keserű igazságot leforgatását követően (1956) betiltották és csak 1986-ban kerülhetett először elő a dobozból. A kommunisták pontosan tudták, mi felel meg ideológiai céljaiknak és politikai érdekeiknek és mi nem. Már csak az a kérdés, hogy mi miért nem! Miért volt kevés az elmúlt három évtized ahhoz, hogy a kultúrán a kommunizmus által okozott sebeket és torzulásokat legalább elkezdjük gyógyítani?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr2615343102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.