...ami valóban van...

„… minden, ami valóban van, az elmúlt már, s (…) egyedül az van, ami valóban elmúlt. Aki ragaszkodni akar ahhoz, hogy az emberiség múltjának nincsen már tulajdonképpeni életértéke, hanem csupán figyelmeztetés vagy tanítás szempontjából hasznos a jövő számára – mert hiszen a múlt nem tud valóban cselekedni –, annak vállalnia kell azt is, hogy saját életét is a mai napig, sőt előre, az utolsó pillanatig megtagadja, mint értéktelent. Aki megérti azt, hogy a kultúra formát adás, az belátja azt is, hogy a legmagasabb formák, amelyeket megismerni az emberi szellemnek megadatott, pszichológiai értelemben mindig (…) menekülés – a jelentől – voltak.” (Johan Huizinga)

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

„Miért igaz a mondás, hogy az igazságnak gyűlölet a magzatja? (...) Azért, mert az emberek szeretik ugyan az igazságot, de úgy, hogy aki másvalamihez ragaszkodik, azt akarja, hogy az legyen az igazság; s mivel senki sem akar tévedni, mindenki húzódozik annak bebizonyításától, hogy tévedésben leledzik! Amiatt gyűlölik tehát az emberek az igazságot, amihez mint igazsághoz ragaszkodnak! Az emberek szeretik az igazság fényét, gyűlölik ellenük bizonyító erejét! Becsapódni nem akarnak, becsapni inkább;  szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Pedig bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, kik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik!” (Szent Ágoston)

Egyébként javaslom...

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

MAGYAR IDŐ

Mélymagyarveszély!!!

A legolvasottabb bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

...teljes címlistája megtalálható az oldal alján, A BLOG TARTALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS) c. dobozban.

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Keresztény-blogok

Címkék

Címkefelhő

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Creative Commons Licenc

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2018.12.09. 07:11 Szabó A. Imre

Az „Ady-ügy” apropóján

Címkék: történelem irodalom emlékezet liberalizmus kommunizmus wass albert szocializmus ady endre szólásszabadság nyírő józsef politikai korrektség szabó dezső magyar irodalom francia irodalom irodalomtörténet sinka istván progresszió 2018 liberális demokrácia kulturális regresszió privilegizált kisebbségek céline l-f

„Bécs, babona, gróf-gőg, irigység,
Keletiség, zsandár, alázat,
Egy Isten se tudná lefogni
Ereinkben ma már a lázat.
Ma még tán egymást összetévesztjük,
Holnap egy leszünk, észre se vesszük.
Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt,
Tegyünk a tűzre, ébresztgessük.”
(Ady Endre)

Valahogyan sohasem a balos politikai eltévelyedésekbe keveredett művészekkel van baj, mindig csak a jobbosokkal.

Nemrégiben Louis-Ferdinand Céline egyes műveinek új kiadását lehetetlenítették el a francia hatóságok (konkrétan a DILCRAH, a rasszizmus, az antiszemitizmus és az LMBT-emberekkel szembeni gyűlölet elleni harcért felelős kormányzati szervezet), mert bár Céline a XX. század egyik legjelentősebb, világirodalmi formátumú francia írója, de sem a polgári (liberális) demokráciáért, sem a zsidóságért nem rajongott és ezt nem is igen titkolta. Halála után majd hatvan évvel egykori politikai állásfoglalásai még mindig „felülírják” rendkívüli művészi teljesítményét. És nincs, aki azt merje mondani, hogy ez méltatlan vele – és a francia irodalommal – szemben. (S akkor most a magyar példákat nem is említem Nyírőtől Sinkáig, Szabó Dezsőtől Wassig és tovább.)

Ellenben a mi szegény Adynkkal kapcsolatban néhányan pusztán csak fel merik vetni, hogy az a polgári radikális-szabadkőműves vircsaft, amibe anno beledelirálta magát, politikailag erősen kétes értékű ténykedést folytatott 1918-1919-ben Magyarországon és máris kitör a balos-liberális-balliberális hisztéria, hogy, mégis, hogyan meri bárki is bántani Adyt?! Ady irodalmi jelentőségét senki sem vonta kétségbe, műveit senki sem akarta betiltatni, mindössze voltak, akik rá mertek kérdezni, hogy hogyan is néz ki ez az Ady és a politika-kérdés, nem jött-e el az ideje a marxista irodalomtudomány által a témában lefektetett tételek újragondolásának? Nagyon érdekes és tanulságos munka lehetne, mélyenszántó irodalomtörténeti tanulmányok születhetnének belőle.

Nagy szeretettel kérdezem hát: miért is érinthetetlenek ott az adyk, amiért a céline-ek az emlékezetükkel fizetnek?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarido.blog.hu/api/trackback/id/tr1015358220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.