Én még a nagyszüleim tanyáján termett zöldségeket és gyümölcsöket ettem gyerekkoromban. Kölyökkorunkban rengeteget bolyongtunk a tanya környékén a Tisza árterében, ahol vadalma- és vadkörtefákról legeltünk, egy közeli tanya mellett két hatalmas eperfa állt, azt dézsmáltunk, a tanyánk melletti legelőn vadszamóca, papsajt termett, azt zabáltuk. Az én ínyem még ezekre az ízekre van hangolva. [Egy komment a Világhálóról 2017-ből]
Hamvas Béla Szarepta című esszénaplójában hosszan értekezik arról, hogy a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején, a kommunista hatalomátvételt követően, hogyan romlott gyakorlatilag azonnal az élelmiszerek, a cigaretta és általában a napi fogyasztási cikkek minősége. Vélhetően ez az államosítás következménye volt, mivel a cégek elveszítették tulajdonosaikat, akiknek anyagi és erkölcsi érdekük volt a gyártási fegyelemre, az egyenletes minőségre felügyelniük. A félelmetes az, hogy mi ma már ezt az állami élelmiszeripart sírjuk vissza, mert a globalista multik még ezeknél a szocialista tömegélelmiszereknél is sokkal silányabb termékeket produkálnak. Milyen minőségűek lehettek az élelmiszerek a II. világháború előtt?! (Nemrég olvastam, hogy az ENSZ-nek van egy programja a túltápláltak éhezésének kutatására: azokban a jóléti társadalmakban, ahol elméletileg bőségesen jut mindenki számára ennivaló, egyre többen szenvednek hiánybetegségekben, mivel a hipermarket-élelmiszereknek annyira alacsony a vitamin, nyomelem (és effélék) tartalma... Itt tartunk.) [Még egy komment a Világhálóról 2017-ből]
Az Európai Unióban évente 57 millió tonna, egy főre vetítve 127 kilogramm élelmiszer végzi hulladékként, ezért kampányokat indítottak, hogy 2030-ra ezt a mennyiséget a felére csökkentsék. Hogy rajtam ne múljék ennek a nemes célnak a megvalósulása, annyival innét, helyből hozzájárulhatok, hogy elmondom: szerintem azért dobnak ki sok élelmiszert az európaiak, mert magas feldolgozottságú termékeket vásárolnak, amit ha a lejárati időig nem esznek meg, akkor kuka. Ha nyersanyagokat vásárolnának és otthon készítenék el az ételeiket, gyakorlatilag nullára lehetne csökkenteni az élelmiszer-pazarlást. Ezt onnét tudom, hogy mi így teszünk és működik. A háromnapos bolti kenyér már penészes, mi itthon sütjük a kenyeret, ami nem penészesedik és ha megszárad, levesekbe pirított kockaként vagy zsemlemorzsának megdarálva tökéletesen felhasználható; ha húst vagy zöldséget főzünk-sütünk, mivel tudjuk, mennyit eszünk, egyszerre csak annyit készítünk el, ami maximum két napra elég, így mindig friss az ételünk; a zöldséget-gyümölcsöt, amikor szezonja van, megvesszük, kis adagokba kicsomagoljuk, lefagyasztjuk és mindig csak annyit olvasztunk ki, amit elfogyasztunk; a friss húst is, amit éppen nem készítünk el, hasonlóképp kis adagokba kicsomagoljuk és lefagyasztjuk stb. Ez a táplálkozás nemcsak takarékosabb, de sokkal finomabb, egészségesebb is, mintha életfontosságú tápanyagokban szegény, adalékanyagokkal felpumpált feldolgozott élelmiszereken élnénk.