— Újévi vigasságok 1. —
Igaz, ami igaz. Orbán Viktor soha nem volt egy Széchenyi István. Annál inkább egy Kossuth Lajos. [Egy komment a Világhálóról]
Lássunk tisztán! Vagy legalábbis próbáljunk meg. Ha igaz, Arisztotelész már 2300 évvel ezelőtt leírta Politika című művében, hogy a demokrácia (a polütheia, a kollektív psziché romlott változata, a csőcselék uralma) gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy segítségével az új türannosz (azaz zsarnok) meg tudja buktatni elődjét, a régebbi türannoszt (azaz zsarnokot) és stabilizálhassa hatalmát — nyilván ezután már semmi szüksége a demokráciára, ezért felszámolja azt; az ókori Hellászban számos városállamban az uralom, a hatalomváltások jellemző mintázata a zsarnokság / népuralom / zsarnokság / népuralom / zsarnokság... volt. És, hogy ezt tisztáztuk, már nem is olyan nehéz látnunk, hogy Orbán Viktor hogyan vált demagógból (ma divatos kifejezéssel populista politikusból), doktriner demokratából spin dictatorrá (azaz szeretett vezérré). No, de akkor most mi a teendő? Hogyan szabadulhatunk abból a csapdahelyzetből, amibe elitünk bűnös nem vigyázással belevezetett minket? A következő részben azt is elmesélem...