MAGYAR IDŐ

2009.05.31. 22:21 bbjnick

2009. Pünkösd

Címkék: egyház pünkösd szentlélek jézus krisztus szentháromság atya dürer albrecht barsi balázs krisztus titokzatos teste

...Jézusról megjegyzi Szent Lukács, hogy erő áradt ki belőle. Ez az erő a Szentlélekkel van kapcsolatban, hiszen Jézus működése kezdetén a názáreti zsinagógában egész eljövendő működését Izajás könyvéből idézi: Az Úr Lelke rajtam. Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Ő küldött engem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket (vö. Iz 61,1-2)*. Mennybemenetele előtt utolsó szavai Lukács evangéliuma szerint az Atya ajándékáról szólnak, a magasságból jövő erőről, aki maga a Szentlélek: Én elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket (Lk 24,49)**. Az Apostolok Cselekedetei kezdetén, Szent Lukács nem hagy kétséget afelől, hogy ez az erő a harmadik isteni személy, mert ott ezt mondja maga az Úr Jézus: Amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök (ApCsel 1,8)***. Pünkösdkor született meg ugyanis Krisztus titokzatos teste, s amint Jézus Krisztus emberségét az Atya erővel, azaz Szentlélekkel kente fel, ugyanúgy titokzatos testét, az egyházat is a Szentlélek erejével hozza létre...

(Barsi Balázs)

Dürer: Pünkösd

Az idézet forrása: Barsi Balázs: A Szentlélek és a feltámadás (www.vigilia.hu/1998/4/9804bar.html)

* Iz 61.1 Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.
Iz 61.2 Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat...

** Lk 24.49 Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.

*** ApCsel 1.8 De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

1 komment

2009.05.28. 12:28 Csutakaszürkeló

Mox nox

Címkék: múlt patkány európai közösség castorp hans

A kutya ugat. A macska nyávog. A tyúk kotkodácsol. De hogy csinál a patkány?

Így csinál a kutya: vau-vau!

Így csinál a macska: miaú!

Így csinál a tyúk: kot-kot-kot…

De hogy csinál a patkány?

Cin-cin? Az az egér.

Nyusz-nyusz? Az a nyúl. („Azt tudod, Feri bátyám, hogyan tud ordítani a nyúl, mikor kínozzák?”)

De a patkány?

Az hogy?

- Ez mind csak „hangállat”! Hallj a tettek állatáról!

- Hát mesélj nekem, Feri bátyám, a tettek állatáról!

„Khrrgkrrr-ha! Krr! (Phö!)…” Ma este már a negyedik háromcukros kávé következik, fedezni próbálván a vacsora, a reggeli és az ebéd elmaradásával előálló kalóriahiányt, valamint feltornázni a vércukorszint-mínuszt. Mindez, figyelem, a mi falunkban, 2009-ben, mindössze 160 forintért! „A Vik-nemzetségbeli Víny, a „Mocsadék”, a Nagy, az „Emberevő” Viknek volt egyenesági leszármazottja: ük-ük-ük…ükunokája.

A Nagy Vik vére! Ez ám a patkány!

Víny sebes észjárással rendelkezett; volt neki egy nap-nap után sűrűn bejárt ösvénye – a ganajtól vezetett a kamrához -, amíg ezen végigszaladt, addig elméjében hosszú és tartalmas gondolatmeneteket volt képes lefuttatni. Olyan ez, mint a relativitáselmélet vonat-hasonlata, csak fordítva. Igen, Víny, a „Mocsadék” filozofikus természetű élőlény volt…”

- Legalább, mint a Hans Castorp, mi, Feri bátyám?

- Egy kávét…?

„Ezen a napon, már kora hajnaltól a MÚLT problémáján rágódott. Eredés, gyökerek. Ősök…”

- A múlt problémája, a problémás múlt maga! – Nem bírtam magammal. – Hallottad már ezt a mondást, Feri bátyám?

„…most kidugta az orrát a ganajdomb szélénél, néhányszor megmozgatta orrcimpáit, majd felemelve jobb mellső lábacskáját, elindította a futás első gyors mozdulatát…

A Nagy Vik, egykoron, a fészerben, a nyúlketrec alatt esett csapdába. Legalább hetven éve már. Akkor és ott sarokba szorították.

A Nagy Vik kiváló stratéga volt – így is ismerte mindenki -, felmérte tehát a hadi helyzetet.

Analizált: egy, felfedezték, kettő, a terep adottságai és az általa elfoglalt pozíció sem a menekülést, sem az újbóli elrejtőzést nem teszik lehetővé, három, hátrálni szintúgy lehetetlen; a szemtől-szembe való küzdelmet nincs mód elkerülni.

A tusára készülő Vik felmérte ellenfelét. Tudta, hogy egyetlen lehetősége, ha határozott csapást mér az ellenség legérzékenyebb pontjára, majd kihasználva annak megzavarodását, villámgyorsan kereket old.

Két emberi lábat látott maga előtt; az ember felsőtestét takarta a nyúlketrec. Egy lapátot is látott, valószínűleg az ember tartotta.

Újabb elemzés: egy, passzív védelem, létfontosságú szerveket védi a nyúlketrec, kettő, aktív védekezés és támadás, eszköze a lapát, három, támadásra kijelölt célpont a… Egy, kettő, három…!

A halálba induló Vik kilőtt, és beleharapott a mezítlábas ember nagylábujjába!

Az ember ordított, rázta a lábát, de Vik, az „Emberevő” Vik, görcsösen tartotta magát, szinte a csontig harapva a lábujjat. És az ember kihátrált a fészerből, kiabált és azon volt, hogy Viket valahogyan lerúgja magáról. Közben Vik állkapcsa szabályos görcsöt kapott, ha akarja sem tudta volna elengedni az ember lábát. A szervezetében akaratlanul lejátszódó vegyi és bioelektromos folyamatok már képtelenné tették őt a tisztánlátásra.

- Dögölj meg: most kinyírlak! – Lihegte a vérző húsba.

- Megdöglesz! – Kiabált az ember félelmében, mert tartott a fertőzéstől.

És ez a véres konc végighúzta Viket a poros udvaron – az udvar porában -, be a tornácra, onnan tovább a döngölt földes szobába, ahol a család vacsorázott éppen, körülülve a politúros nagy asztalt. Viket ekkor hirtelen kijózanította valami leírhatatlan, magas intenzitású félelemérzet. Kimeresztette szemét, s látta, hogy a gazda állapotos asszonya feláll az asztaltól, valahol Vik feje fölött, elérhetetlen magasságban átvesz valamit az ekkor már rémisztően higgadt férfitől, még hallotta a levegő surrogását, látta magát fiók-, majd süldőpatkány korában, látott néhány vicsorgó kutyát, egy csalódott vadászgörényt; aztán elöntötte a boldogság-hormon… és nem volt tovább.

Víny, a „Mocsadék” a kamra falához ért. Itt, a falnak támasztott ócska lécek és deszkák mögött, ahol már rég lepergett a tapasztás, fúrt, kapart magának a vályogba bejáró alagutat.

A kamrában csend volt és félhomály.

Fejét föltartva körülszimatolt.

Egy órának… mi ez?… Dió?

Irányba állt és elindult. Szagolt, nézett, lopakodott, bajuszhegy információk alapján finom korrekciókat hajtott végre.

A dióbél egy hosszúkás, dobozszerű tákolmány közepe táján várakozott arra, hogy Víny elrágja sárgás fogaival. A gyanakodó „Mocsadékot” megnyugtatta az a felismerés, hogy ez a valami, csőszerű módon, egy szemben lévő kijárattal is rendelkezik.

Besurrant.

Amikor a csalihoz ért, megbökte a csapda ajtajait magasban tartó érzékeny fapecket, mire a belül bádoggal bélelt ládacsapda bezárult.

Hangos csattanás, sötét csend.

Helyzetanalízis (mint a Nagy Vik!): ez a kurva bádog…! Megette a dióbelet és várt.

Eljött a reggel. És a kamra ajtaján görbe botra támaszkodva (de) becsoszogott a legalább hetven éves „gyermek”. Lásd fenn.

Látta, hogy a csapda két szárnya lecsapódott. Állt a láda fölött, készült leszámolni az „Emberevő”-utód „Mocsadékkal”.

Zsákot vett elő, a zsák száját ráhúzta a csapda egyik kijáratára, óvatosan felemelte az ajtót; Víny kifutott a fényre. A patkány észlelte ugyan, hogy továbbra is fogoly, de a sötét ládába nem akart már visszamenni. Meglapult hát, s várta, mi lesz…

Lapátsurrogás, fiókakor, süldőkor, az emlékezet egész tárháza, boldogság-hormon minden szinopszison.

Töltéspart.”

Sanyi bácsi rogyasztott kezében egy pohár kannás fehérrel (Európai Közösség különböző országaiból származó borok keveréke és vegyipari módszerekkel erjesztett gumicsizmatalp) az asztalunkhoz.

- Megmondjam nektek, hogy csinál a patkány? Nyíg. A patkány nyíg. A kecske sír, mint a gyerek, amikor nem sikerül jól a halálba segítő nyissz-nyassz, a patkány az nyíg…

Sanyi bácsi megtántorodott, folyékony gumicsizmatalp, mint E4618 áztatta az ingujját, közénk hajolt és azt mondta:

- Szeressük egymást gyerekek.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

1 komment

2009.05.21. 20:59 Csutakaszürkeló

Mert (miért?) mindig a szar az aktuális

Címkék: gagyi jancsi falugondnok juliska

Volt egyszer a "Gagyi demokrácia" (itt: magyarido.blog.hu/2008/08/23/a_gagyi_demokracia_1).

Ott volt annak vége, hogy a Jancsi névre hallgató polgármester alól, akinek, amúgy - ezt azért tudni kell - a fija lett a falugondnok, s a falugondnoki kisbusz így amolyan felügyelt s leginkább sajátcélú járművé vált, kiszaladt a talaj. (A talaj - szimbólum.)

Olyannyira, hogy a minap mán a cigányasszonyok verték papuccsal a fejebúbját! Lesz is per! Fő' van jelentve mindenki által mindenki.

Mer' beteg lett a Nana! Az öregasszony, ugyi. S kellett volna az autó, orvoshoz vinni. De a derék Jancsi ehhez nem járult hozzá. Ez egy napra ennyi.

Másnap ülnek az asszonyok az árokszélen. (Frissen kaszálták azt a közmunkások, brűgős kaszával.) Jancsiék előtt. S teszik, ami illetlen: szidják, mocskolják a Jancsit. Mindezeket Juliska benn a házban kelletlen tűri. Mikor Jancsi hazaszaladt valamiért, elmeséli mindezeket a verbálisan inzultusokat neki, erre Jancsi mérges lesz, s kimegy az árokpartra veszekedni... S jár, ahogy jár.

Epilógus: most nyert új falubuszt a település maga-magakormányzata, kiemelt célként meghatározván a díjtalan betegszállítást. Ha Justíciánál bukik a Jancsi, volt-nincs új falubusz.

Csutakaszürkeló telefonos segítséget kér: Mondhatjuk-e, hogy a "harakiri" kifejezés az az "ördöggel cimborálni" szólás szinonímája?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2 komment

2009.05.20. 04:14 bbjnick

Napi elkeserítő és földerítő, 20-dik Máj. 2009.

Címkék: jövő történelem rendszerváltozás orbán viktor eskü magyarság erő sötétség diktatúra bizalom egység hála méltóság önazonosság emlékezetvesztés tisztázás identitásvesztés szembesülés ellehetetlenülés

…Az én generációm, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején születettek, nagykorúvá válása egybeesett a „rendszerváltozással”. Már kellően érettek és még eléggé fogékonyak voltunk ahhoz, hogy a történéseket a maguk valóságában, jelentőségük súlya szerint (sem nem alulbecsülve, sem nem túlértékelve) éljük meg. Gyanítom (pontosítok: tudom), hogy a velem egyívásúak közül nagyon sokak számára a „rendszerváltozás” legfontosabb hozadéka „a történelembe való visszatérés” volt. A diktatúra irrealitásából (ahol a napi élet csak mint egy abszurd színdarab kényszerű játékosaként volt túlélhető) beléptünk/visszaléptünk a történelem realitásába, ahol tények vannak, s ahol a múlt és a jelen újból megismerhető és elbeszélhető. Azonban, látnunk kellett, hogy ez a „visszatérés” már az első lépéseknél megtorpan… (*)

1. Három nappal ezelőtt ezt írtam egy blogposzthoz írott hozzászólásomban (Grift nicknek válaszul): „a magyar jövőbe nagyon szűk ösvény vezet” – írod. Ebben teljesen egyetértünk. Ám, hogy ezt a „nagyon szűk ösvényt” közelítőleg is megtaláljuk, egy (nagyon) komoly társadalmi-kulturális-gazdasági leltárra volna szükség (lett volna szükség már 1990-ben). Nagyjából az elmúlt száz év újragondolására és értékelésére. (…) Tisztázni kell valós viszonyainkat. És mindent, ami értékes az elmúlt időkből újra elő kell venni és „meg kell mérni” az új viszonyok között is. (**)

Másnap, a sajtót böngészgetve, egyik igen neves véleményformálónk következő szavaira akadtam: „A rendszerváltást elölről már biztosan nem lehet kezdeni, hiszen a szerkezet adott, a nemzeti egységre semmi remény, de az elmúlt száz év tisztázása biztosan sokat segítene…” (***)

Ezen az „elmúlt száz év tisztázása biztosan sokat segítené”-n egy kicsit elmorfondíroztam. Vajon mire gondol(hatot)t (neves véleményformálónk), amikor ezt mondta? Cinikus (szellemi) elterelő hadműveletként dobta be (ilyesféle megfontolásból: bajlódjatok ti csak az elmúlt száz év tisztázásával, addig sem a rendszerváltással és az azóta történtekkel foglakoztok); elegánsnak vélt szófordulatnak szánta bizonytalansága kifejezésére (mivel azt mégsem mondhatta, hogy: elk*rtuk, b*’zdmeg, és f*ngom sincs, hogy mi a lóf*sz lesz itt velünk); esetleg óvatos felvezetésnek egy általa (is) már körvonalazódni látszó új szükségszerűség jelzésére? Csak remélni tudom (sajnos, bízni már rég nem tudok benne (értsd: bennük)), hogy a legutóbbira. S milyen szép is volna, ha neves véleményformálónk, mintegy jó példával elől járva, a tisztázást saját, a rendszerváltozásban és azóta játszott szerepének feltárásával és megmérésével kezdené.

2. Az e bejegyzés elején idézett bekezdés egy régebbi bejegyzésemből származik, amely az „emlékezetvesztésről” és az ebből következő identitásvesztésről szól. A kollektív emlékezetvesztés nem csak a közösségi identitást, hanem a személyes önazonosságot is lehetetlenné teszi. Az elmúlt húsz év ennek (a közösségi és személyes ellehetetlenülésnek) jegyében állt. Ha teljesen őszinték próbálunk magunkhoz lenni, akár még azt is beismerhetjük: nem volt ez az időszak minden értelem nélkül való: aki kellően fogékony a tanulságokra az szembesülhetett vele (modellértékű példát kaphatott arról), hogy hová is vezethet egy efféle folyamat. És megismerhette, milyen érzés (is) a nullponton/a forrponton állni.

Van ebben valami rendkívül felemelő és ugyanakkor megtisztelő is. Próbálj belenézni a jövőbe! S mit látsz ott? Egy egyértelmű választást: meglehet, nem telik el néhány év és az 1990 és 2010 közötti időszakot úgy fogják emlegeti, mint a tizenkilences kommün, a negyvennégy-negyvenötös nyilasuralom és a Rákosi-korszak után az elmúlt száz év szellemileg legsötétebb korszakát; aminthogy meglehet, beáll (ad absurdum: intézményesül) a jelenlegi „sötétség” és az éjben fel-felvillanó „tremendumoktól” elcsigázott/felajzott csőcselékként halálrarettegjük magunkat és/vagy agyonmarcangoljuk egymást. (****) Hogy ezt láthatod: méltóság. S ha ez nem tölt el hálával és bizalommal és nem ad erőt, ahhoz, hogy lépj, akkor ugyan mi adhatna?!

3. Nemrégiben M. I.-t néztem a tévében, aki azt bizonygatta: nincs kire fölesküdnünk, mint O. V.-re. Ez, ugye, azt is jelent(het)i, hogy rajta kívül nincs más (akire fölesküdhetnénk) és azt is, hogy föl kell rá esküdnünk. Utánaolvastam az „eskü”-nek, itt is (*****), ott is (******) és, persze, másutt is. Majd, némi gondolkodás után, a következőre jutottam:

Fölesküszöm O. V.-re, még azon a napon, amikor ő fölesküszik ránk.

Várom O. V. válaszát!

Mucius Scaevola (Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium) (*******)

(*) magyarido.blog.hu/2008/07/30/szabadsag_szabadsag_nelkul_bevezetes

(**) reakcio.blog.hu/2009/05/15/a_jobbik_fanatikus_konyvtara

(***) nol.hu/belfold/tolgyessy_peter__nem_lehet_a_rendszervaltast_ujra_kezdeni

(****) www.artpool.hu/Hamvas/Forradalom/csontvary03.html

(*****) lexikon.katolikus.hu/E/eskü.html

(******) www.jak.ppke.hu/hir/ias/200634sz/varia.pdf

(*******) magyarido.blog.hu/2009/05/11/felhivas_171

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

22 komment

2009.05.11. 20:42 Csutakaszürkeló

Felhívás

Címkék: horatius cocles mucius scaevola superbus gőgös tarquiniusok

IRODALMI PÁLYÁZAT A MAGYARIDŐ BLOGON!

A Tarquiniusok nem és nem bírnak lemondani a hatalomról.

(A Superbus bukása után sem fognak.)

Bárhonnan, bárkitől elfogadták a segítséget. Mindenkit megkörnyékeztek, elveik nem voltak, csak határozott céljuk: az uralom. Porsenna, Clusium királya megfontolta kérésüket, azt megvalósíthatónak találta…

Aztán történt, ami történt - s az esemény után néhány (akár: ezer) évvel a Magyaridő blog közzétette első irodalmi pályázati felhívását „Teccettek volna” címmel, Horatius Cocles történetének modern feldolgozására. Sajnos, értékelhető pályamunka nem érkezett be, ellenben kis híján megelőlegeztek ismeretlenek Csutakaszürkelónak két büdös nagy sallert, 1986-ban a Magyar Gördülőcsapágy Művek május elsejei buliján, amelyen amúgy kizárólag H. László és H. Zsuzsanna MGM-dolgozók személyes és szívélyes meghívására vett részt.

„Cocles öröksége hazánkban” címmel hirdettük meg a következő pályázatunkat. Az elbírálás folyamatos. A művek színvonala hullámzó.

A kor kihívásaira választ adni állunk elő most

„A baloggá lett hős ifjú, Gaius Mucius”

dráma- és forgatókönyv pályázatunkkal,

Mucius Scaevola alakjáról.

A pályamunkák műfaji meghatározottsága mellett két feltételnek kell megfelelniük, figuráiknak moderneknek kell lenniük, a cselekmény pedig napjainkban játszódjon.

(Viszonyoknak való tükrözése.)

Az elbírálásnál előnyt élveznek az önéletrajzi ihletésű művek.

Ízléses mennyiségű álszerénység elfogadható.

A győztes pályamunkák díja: a távolság, mint üveggolyó.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

29 komment

2009.05.07. 18:28 bbjnick

Beszélni...? Érteni...?

Címkék: trianon magyarság ady endre mohács szövegértés spiró györgy mélymagyar magyar költészet elkülönülés cigány népek langy szívű sihederje dúlt keblű mélymagyarok közösségvállalás

Itt: bbjnick.blog.hu/2009/05/07/beszelni_magyar_erteni_szoveg

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

2009.05.05. 18:49 Csutakaszürkeló

Drog-rehabilitáció

Címkék: szent lászló sinka istván drog rehabilitáció

/A szerencsés U. Istvánnak/

Sinka István

KICSI LEGENDA RABLÓJÁRÁSKOR

Mikor a hazának ízes

javait rabló ragadja,

mondják: ma is sok vidéken

hallatszik olykor a szélben

László seregének hangja;

minden mestergerendában

szól, mint vígasztaló áram.

S boldog, ki beszélhet róla

s boldog, ki a hangot hallja.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

...ami valóban van...

...az emberek szeretik ugyan az igazságot, de...

Egyébként javaslom...

MAGYAR IDŐ

Keresés

Szerzők (mozgók)

Személyzeti bejáró

A legolvasottabb bejegyzések

Schmidt hadnagy harminc fia és négy leánya ajánlja

A legutóbbi bejegyzések

Korábbi bejegyzéseink...

Ez egy olyan blog,...

Friss topikok / (Leg)Utóbbi hozzászólások

Magyar szöveg(ek)

Keresztény-blogok

Címkék

Archívum

A BLOG TARALMA (VALAMENNYI BEJEGYZÉS)

Feedek

„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”

2009.05.31. 22:21 bbjnick

Címkék: egyház pünkösd szentlélek jézus krisztus szentháromság atya dürer albrecht barsi balázs krisztus titokzatos teste

2009.05.28. 12:28 Csutakaszürkeló

Címkék: múlt patkány európai közösség castorp hans

2009.05.21. 20:59 Csutakaszürkeló

Címkék: gagyi jancsi falugondnok juliska

2009.05.20. 04:14 bbjnick

Címkék: jövő történelem rendszerváltozás orbán viktor eskü magyarság erő sötétség diktatúra bizalom egység hála méltóság önazonosság emlékezetvesztés tisztázás identitásvesztés szembesülés ellehetetlenülés

2009.05.11. 20:42 Csutakaszürkeló

Címkék: horatius cocles mucius scaevola superbus gőgös tarquiniusok

2009.05.07. 18:28 bbjnick

Címkék: trianon magyarság ady endre mohács szövegértés spiró györgy mélymagyar magyar költészet elkülönülés cigány népek langy szívű sihederje dúlt keblű mélymagyarok közösségvállalás

2009.05.05. 18:49 Csutakaszürkeló

Címkék: szent lászló sinka istván drog rehabilitáció