...GÁ, GÁ, GÁ, LIBA, LIBA!
„keserűek vagyunk, amikor / nem akarunk példák lenni...”
2009.04.21. 19:46
Pazár Micu balról előz, avagy az egzotikus baloldal provokációja
Címkék: parlament demokrácia kizsákmányolás kisebbség anyaság pártok pazár bölcsőde néphatalom dunai csutak
"A parlament a nép hamis képviselete, a parlamentáris rendszerek pedig félrevezető megoldását jelentik a demokrácia problémájának. A parlament alapjában azért jön létre, hogy helyettesítse a népet, de már maga ez az alap antidemokratikus, mert a demokrácia a néphatalmat jelenti, nem képviselőjének hatalmát! A parlament puszta léte a nép távollétét jelenti. /.../ A párt diktatórikus uralmi eszköz, mely lehetővé teszi az azonos szemléletű és érdekű embereknek, hogy az egész népen uralkodjanak. Pedig a párt kisebbséget jelent a nép vonatkozásában."
Dunai: "Balról? (pötyög a számítógép klaviatúráján) ...Pazár Micu jobbról előz... "
Pedig Pazár Micu balról előz. Teljesen egyértelmű.
Pazár: "Ezt mondom én is. A Dunai egy mániákus."
"A bölcsődébe terelt gyerekeket csak a kényszer, vagy a kizsákmányolás, vagy az ostobaság hajtja ide. Pusztán anyagi és nem társadalmi okok viszik őket a bölcsődébe. Ha nem lennének a kényszerítő eszközök, és nem a gyermeki tudatlanságban élnének, elutasítanák a bölcsődét és az anyjukhoz ragaszkodnának. Ezt a természetellenes és antihumánus cselekedetet csak az igazolja, hogy a nő nincs olyan helyzetben, mely megfelelne természetének, vagyis arra kényszerül, hogy antiszociális és anyaságellenes kötelességeknek tegyen eleget."
Dunai: "Na, ne szivass...hát mi ez, ha nem?..."
Pazár: "Márpedig."
Dunai: "Márpedig?"
Pazár:
"G
o
n
d
o
l
k
o
d
á
s
i
i
d
ő
l
e
j
á
r
m
o
s
t
: Muammar al-Kaddáfi. A könyvet különben még a Csutak hozta Líbiából."
1 komment
2009.04.21. 13:00
Mélymagyar-hangulat (kettő)
Címkék: csontváry kosztka tivadar bartók béla mélymagyar magyar zene magyar festészet
Szólj hozzá!
2009.04.18. 12:55
Mélymagyar-hangulat (egy)
Címkék: erdély magyarság bayer zsolt parasztság csontváry kosztka tivadar németh lászló dunántúl magyargyűlölet nemesség spiró györgy mélymagyar faji misztika orwell george konstruált valóság hamis értelmezési keret proust marcel mély franciaország combray
„...Mint Combray terén az ősi székesegyház: a polgári Franciaország mélyén is ott áll egy tízszázados katedrális...”
A bejegyzés itt olvasható:
Szólj hozzá!
2009.04.12. 06:01
Krisztus feltámada!
Címkék: húsvét feltámadás krisztus feltámada quis revolvet m s mester krisztus legyen reményünk kyrie eleison kirelejszom magyar gregoriánum schola hungarica
Krisztus feltámada
Mind ő nagy kínjából;
Ezen mi is örüljünk,
3 komment
2009.04.07. 09:59
Internacionálé most
Címkék: élet mszp halál apokalipszis sóvárgás empátia internacionálé cudar dolgok
Nomen est omen – ahogy a latin mondja. A Szófia név jelentése bölcsesség, szeretet (azaz mindkettő egyszerre, hiszen a kettő egy). Ha valaki ezt a keresztnevet viseli, szinte bizonyos, nagy dolgokra hívatott.
– Nocsak! – mondtam és nyomban mutattam is, mi „Nocsak!”. Tőlünk nem messze, a rendezői jobbon, egy tolókocsit toló nő és egy a tolókocsiban ülő idős férfi kettőse fordult rá a rekettyés takarásából a padunk előtt elhaladó kavicsos ösvényre. A nő földúltnak látszott és folyamatosan beszélt, az idős férfi ugyanakkor üres tekintettel bámult a semmibe és állhatatosan dohányzott.
A …-i szanatórium kertjében ültünk Z.-vel; az Igazgató-főorvos úr Z. pszichéjének „puha gócával” már több hete nem boldogult (az empátiarohamok, minden orvosi erőfeszítés ellenére, folytonosan vissza-visszatértek), így barátom ismét hosszabbidejű benntartózkodásra kényszerült.
– Csak nem? – kérdeztem Z.-t a közeledő párosra utalva.
– De, de. Szofi szinte mindennap meglátogatja Gyufa bácsit, hosszan sétálgatnak a parkban; Szofi mesél, Gyufa bácsi cigarettázik – orientált Z.
A Gyufa bácsit toló Szofi felénk közeledve sem hagyta abba vagy halkította le monológját, így feszengeni kezdtem. Z. nemkülönben. Beszélgeti nem tudtunk, mivel (hogy tudjunk), meg kellett volna emelni a hangunkat. Ez, ugye, kínos lett volna. Hallgatni viszont ugyancsak kínos volt, hisz olybá tűnhetnék, mintha hallgatóznánk. Így, jobb híján, magunk elé meredve vártuk, hogy a páros elgurigázzon előttünk.
Ám a monológ egyszer csak hirtelen megszakadt. Önkéntelenül fölnéztem és a megszakadt monológ irányába tekintetve nagyon különös látvány fogadott. Tőlünk talán három méterre (jobbra) tolószékében kucorogva, buddhaian üres tekintettel ott cigizett Gyufa bácsi, mögötte pedig sóbálvánnyá meredve ott állt Szofi, olyan arccal, amilyet még életemben nem láttam. Könyökömmel (segítségkérően) megböktem Z.-t, ám Z. nem reagált. A jó Z. szintén sóbálvánnyá meredt.
Nem tudom, mennyi ideig tarthatott ez az állapot, talán néhány másodpercig, talán egy percig is. Cudar volt, annyi bizonyos. Kínomban csak ide-oda forgattam a fejem, hol Z.-t, hol Szofit, hol Gyufa bácsit bámultam. Ám egyszer csak Szofi rám villantotta addig üveges tekintetét, mélyen a szemembe nézett, majd Z.-re, és lassan, bizonytalan léptekkel megindult, szótlanul tolva el a kocsit előttünk.
– Láttad te is?! – szólalt meg kis idő múltán Z.
– Mit is? – kérdeztem vissza értetlenül.
– Ez rettenetes – válaszolta Z. – Mindenütt bitófák álltak, itt, mindenütt, köröskörül. És minden bitófán egy-egy akasztott ember. Csúf, foszló tetemek. Alacsony, magas, sovány, kövér, öreg, fiatal tetemek, itt lógtak, mindenütt. Lógtak és énekeltek.
– Énekeltek?
– Énekeltek.
– A foszló hullák énekeltek?
– Ühüm, azok.
– Itt a parkban hullák énekeltek?
– Itt a parkban.
– És most már nem énekelnek?
– Most már nem.
– És mit énekeltek?
Elhibázott kérdés volt, mert kérdésemre Z. dallal válaszolt. Énekelni kezdett egy dalt, melynek dallamából hátborzongató sóvárgás áradt. Sohasem hallottam még olyan muzsikát, amely így ki tudta fejezni a sóvárgást. És ugyanakkor, meg nem tudnám mondani, hogy s mint, de ennek a zenének humora is volt (igen, határozottan, humora is volt). A szöveg viszont teljesen érthetetlen volt számomra. Ahogy Z. abbahagyta az éneklést, nyomban meg is kérdeztem tőle:
– Te értetted, hogy mit énekelsz?
– Konkrétan?
– Konkrétan.
– Hát, nem is tudom.
Mikor eljöttem Z.-től, a kapuban összefutottam az Igazgató–főorvos úrral. Érdeklődött a hogylétem felől, amit megköszöntem, és faggatott arról, mit gondolok Z.-ről, amire kitérő választ adtam. Mit mondhattam volna neki?
Vasárnap este a tévét nézve, újra láthattam Szofit, az MSZP-kongresszus színpadán. Néztem, ahogy ott énekelt elvtársai között, és tekintetében újra azt a furcsa (számomra ezidáig ismeretlen) „nemistudommit” véltem fölfedezni, amit a parkban is láttam.
Cudar dolgok ezek.
10 komment · 1 trackback
2009.04.05. 18:29
Mélymagyarságoskodás
Címkék: mélymagyarságoskodás mélyen fekvő magyarság szkíta aranykincsek
Mélyen fekvő magyarságunknak tudom ajánlani:
sirasok.blog.hu/2009/04/03/szkita_aranykincsek_kiallitasajanlo#more1040423
(bbjnick, feladat!)