Anya gyermekével kilakoltatásra várva (1)
„Az 1956-os magyar forradalom eszmei hátterét, mértékadó, felelős, realista politikai közszereplőinek álláspontját, valamint a népfelkelés napjaiban észlelhető fő törekvéseket nem lehet megérteni az 1943-as szárszói konferencia ismerete nélkül.”
(Valóság nagybátyánk válasza Mancikának, a pultosnőnek, miután (az) figyelmeztette, hogy: „Zárunk, ideje szedelőzködni!”)
– Elb*szták! Nem kellett nekik két hónap, hogy elb*sszák! – így Z.
– Ugyan, Z.! – jegyeztem meg mosolyogva.
– Tudom, hogy mit beszélek!
– Tudod, hogy mit beszélsz?
– Jó, nem tudom, de azt tudom, hogy ő sem! Kinyomtattam.
Elém dobott a kocsmaasztalra egy négyrét hajtott fehér lapot. Tényleg kinyomtatta! A lapon egészen apró betűkkel (Z. nem pazarolja fisre-f*sra feleslegesen a nyomtatófestéket) ezt olvastam:
14. ülésnap (2010.06.14.), 2-4. felszólalás
Felszólaló L. Simon László (Fidesz)
Beosztás
Bizottsági előadó
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Felszólalás ideje 6:10
L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A választásokat követő hetekben a baloldal vezető körei nehezen vették tudomásul a szavazófülkék csendes forradalmát (Derültség az MSZP soraiban.), a Hiller István leköszönő miniszter által még gyorsan 5 millió forint közpénzzel megtámogatott Hócipőben például Lenin szájába adott gúnyos mondatokkal vetítették előre, milyen is lesz a Fidesz forradalmi kormányzása.
Ugyan az MSZP még mindig nem érti, mi is történt áprilisban, s miközben itt, a tisztelt Házban a „forradalom” kifejezés történettudományi és politológiai vitájába bonyolódtak bele, a holdudvarába tartozók közül egyesek máris a politikai restauráció előkészítésén dolgoznak. Ellenforradalmi hevületükben egyenesen odáig mentek, hogy példátlan módon, a diktatúra legsötétebb korszakát idézve betiltották két kiváló fiatal alkotó Biszku Béláról szóló dokumentumfilmjét.
A sajtóból tudtuk meg, hogy - idézem – „Személyiségi jogaikra hivatkozva fenyegette meg perrel az Uránia mozit Biszku Béla lánya, amiért a Nemzeti Filmszínház műsorára tűzött egy dokumentumfilmet az 1956 utáni megtorlások véreskezű belügyminiszteréről. Habár Biszku Kádárékkal 300 ember haláláért és 20 ezer ember meghurcolásáért felelős, s ezért a mai napig nem vonták felelősségre, mi több, békés nyugdíjas éveit tölti a Rózsadombon, a mozi igazgatója, Bakos Edit mégis engedett a nyomásnak, és letiltotta az alkotást. A bemutató nem marad el; igaz, a diktatúra éveit idéző módon illegalitásban, egy presszóban vetítik le a filmet.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem árt feleleveníteni, hogy Biszku az '56 utáni véres és kegyetlen megtorlások egyik irányítója volt, aki a most elkészült dokumentumfilmben is azt nyilatkozza, húsz évvel a szocialista diktatúra összeomlása után, hogy Nagy Imre megérdemelte a sorsát. 1957-61 között belügyminiszterként az MSZMP KB zárt ülésein többször felszólalt annak érdekében, hogy a bíróságok súlyosabb ítéleteket hozzanak, egyúttal több fizikai megsemmisítést is követelt. A szavainak nem engedelmeskedő bírókat leváltották. A dokumentumfilm alkotóinak elmesélése szerint Biszku Béla a filmben kifejti, semmit sem bánt meg, mindent ugyanúgy csinálna, mint akkor. Biszku a most betiltott filmben az Apró Antalhoz fűződő viszonyáról is beszámol.
Tisztelt Ház! Biszku Béla lánya, majd maga Biszku Béla letiltotta a film bemutatását. Nem pusztán az a kérdés, hogy a mai hatályos jogszabályok szerint erre van-e lehetősége egy egykori közszereplőnek. Erre a választ megadják a ma már független, a Biszku- és Apró-féle emberek nyomásgyakorlásától mentes bíróságok, már ha lesz egyáltalán per. Nekünk, demokratáknak viszont az a kötelességünk, hogy mindenféle módon segítsük az alkotók munkáját, s ha kell, biztosítsuk a jogi képviseletüket. Ugyanakkor ki kell emelnünk, vétkesek között cinkos, aki néma; nekünk, a Magyar Köztársaság képviselőinek közösen kell mindent megtennünk annak érdekében, hogy a filmet bemutathassák, ehhez kérem mindannyiuk segítségét, a nyilvánosság előtti kiállásukat.
Különös tekintettel kérem ezt Lendvai Ildikótól és a szocialistáktól; itt a legjobb alkalom a terhes múlttal, a cenzúra világát idéző kommunista örökséggel való nyilvános szakításra. Itt az idő eldönteni, a forradalom vagy a restauráció mellé állnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy a forradalom vagy az ellenforradalom logikája mentén gondolkodnak a szabadságról. Itt az idő eldönteni, kiállunk-e közösen a demokrácia alapértékei mellett. Azzal nem lehet érvelni, hogy ez az alkotók és a Biszku-család magánügye.
Hogy egy szocialistáknak tetsző klasszikust idézzek, Lukács György A bolsevizmus mint erkölcsi probléma című művében írta, hogy „minden felelősségérzettel bíró és tudatos szocialista számára súlyos erkölcsi probléma a demokrácia elvével való szakítás”. Ezzel az elvvel ugyan mind Lukács György, mind Kádár, Biszku és Apró Antal szakított, a mai szocialisták viszont nem tehetik meg, ezért arra kérem őket, személyes kapcsolataikat felhasználva győzzék meg Biszku Bélát és családját arról (Derültség az MSZP soraiban. - Szórványos derültség a Fidesz soraiban.), hogy ne akadályozzák a film bemutatását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kialakult áldatlan állapot kezelése érdekében itt is bejelentem, hogy holnap délután 14 órára a Parlament 61. termébe összehívom a kulturális és sajtóbizottság rendkívüli ülését, amelyre meghívom az alkotókat, a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnökét és a filmes szervezetek képviselőit is.
(13.10)
A kulturális és sajtóbizottság mindent el fog követni a film bemutatása (Az elnök csenget.), történelmünk e sötét foltjának a megismertetése érdekében. Ezért akár még azt is el tudom képzelni, hogy az első hivatalos vetítésnek (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő van, idő van!) és egy hozzá kapcsolódó történészi vita lebonyolításának a Képviselői Irodaház adjon helyet. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Elnök úr!) Addig is szeretettel hívom fel mindenkinek a figyelmét arra...
ELNÖK: Képviselő úr, lejár az ideje! (Derültség az MSZP soraiban.)
L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Máris befejezem - ...hogy szerda este 19 órakor, a Menta presszóban - nyilvános helyen, nem zárt térben - a filmet bemutatják. Erre mindenkit szeretettel meghívok, különös tekintettel Lendvai Ildikót. (Tóbiás József: Elnök úr!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Áprilisi forradalmunk teljes sikeréhez, úgy látszik, fel kell elevenítenünk 1848 dicsőséges forradalmának fájóan aktuális követelését: kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. (Felzúdulás az MSZP soraiban.)
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.) (2)
Végigolvastam a felszólalást, egyes mondatokhoz, bekezdésekhez többször is vissza-visszatérve. Mire a szöveg végére értem, alaposan meg voltam zavarodva. Kötcse óta föl voltam erre-arra készülve, de ez így, egyben, nekem is sok volt.
– Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám erre, hogy groteszk? – kérdeztem Z.-t.
– Hálás lennék érte – válaszolta némi gondolkodás után.
Ezután (magunkhoz mérten) elég sokat ittunk. És (valahogyan) most különösen jólesett a dohány is.
Hazafelé baktatva, hosszú morfondírozás után, végülis föltettem a kérdést Z.-nek:
– Ennél azért te is többre számítottál?
– Két hónap nagyon hosszú idő.
– És?
– És mára már Magyarország Hercegprímásának és a Kormányzóné Ő Főméltóságának rég meg kellett volna hirdetnie a Nemzeti Bűnbánati Évet.
Csöndben haladtunk egy ideig.
– Augusztus 15-én még megtehetik – mondtam. (3)
– Megtehetik? – kérdezett vissza Z. – Megteszik-e? Értünk.
***
***
Apdét vagy kiegészítés, 2010. június 24.:
Schmidt hadnagy figyelmeztetett, hogy e bejegyzés talán sokak számára nehezen megközelíthető, illetve félreérhető lehet. Schmidt hadnagy, a polgárháború hőse, sokunknál (nálam bizonyosan) nagyobb tapasztalatokkal bír a félreértések terén, ezért általában elfogadom és megfontolom ilyen jellegű észrevételeit. Most is így teszek és kiegészítéssel látom el a bejegyzést. Három hozzászólásomból idézek ide néhány sort (innét: mandiner.blog.hu/2010/06/23/schmitt_es_solyom_a_kellemes_es_a_kellemetlen_ember/fullcommentlist/1#c10261068 és innét: mandiner.blog.hu/2010/06/23/schmitt_es_solyom_a_kellemes_es_a_kellemetlen_ember/fullcommentlist/1#c10266366 és innét: mandiner.blog.hu/2010/06/23/schmitt_es_solyom_a_kellemes_es_a_kellemetlen_ember/fullcommentlist/1#c10268478):
„Lehet még várni, amíg föláll egy olyan, tömeges támogatottsággal és elsöprő erővel rendelkező politikai erő, amelyik kétharmadot szerez, és egyben meg is felel a legszigorúbb morális követelményeknek...” --- írod.
Nem kell várni, mert megvan a kétharmad. Az „nem mindegy”, hogy hogyan élünk vele. Itt most egy teljesen új kultúrát kell fölépíteni. Elő kell kotorni mindenünket amink van, meg kell mérni, át kell rostálni, mi az ami érvényes. Bizonyos dolgokban pedig kifejezetten újítani kell.
Ezekben a változásokban, ebben a munkában a politikának, a politikai kultúrának meghatározó szerepe van. Ami a politikában történik az közvetlen és közvetett formában is lényegileg befolyásolja a közállapotokat és a közgondolkodást. Még az sem mindegy, hogy egy politikus milyen cipőt hord, nemhogy az, hogy közjogi kérdésekben milyen döntések születnek.
Az új hatalom, pontosabban annak képviselői zsinórban csinálják a balfékségeket, úgy viselkednek, olyasféle dolgokat engednek meg maguknak, mintha nem volnának tisztában cselekedeteik súlyával vagy teljesen hidegen hagynák őket azok következményei. (...) Bizonyára meg lehet magyarázni, miért teszik, amit tesznek (többnyire én is meg tudom valahogy magyarázni ezeket), de ezzel sokkal inkább ártunk, mint használunk az ügynek.
Nekünk (...) állampolgároknak nem az a dolgunk, hogy támogassuk a hatalmat (támogattuk, amikor megválasztottuk őket, azért lehetnek ott, ahol vannak), hanem, hogy (korrekt módon) számonkérjük. Ha nem „cs*szegetjük” a pol. elitünket semmi perc alatt elveszíti a realitásérzékét és nem tud minket szolgálni:-) Én a leghatározottabban úgy gondolom és azt vallom, hogy a politikának nem lojalitásra, hanem jóindulatú, tisztességes kritikára van szüksége. Ha tud vele élni, akkor győztünk, ha nem, akkor...
Nem kell várni, mert megvan a kétharmad. Az „nem mindegy”, hogy hogyan élünk vele. Itt most egy teljesen új kultúrát kell fölépíteni. Elő kell kotorni mindenünket amink van, meg kell mérni, át kell rostálni, mi az ami érvényes. Bizonyos dolgokban pedig kifejezetten újítani kell.
Ezekben a változásokban, ebben a munkában a politikának, a politikai kultúrának meghatározó szerepe van. Ami a politikában történik az közvetlen és közvetett formában is lényegileg befolyásolja a közállapotokat és a közgondolkodást. Még az sem mindegy, hogy egy politikus milyen cipőt hord, nemhogy az, hogy közjogi kérdésekben milyen döntések születnek.
Az új hatalom, pontosabban annak képviselői zsinórban csinálják a balfékségeket, úgy viselkednek, olyasféle dolgokat engednek meg maguknak, mintha nem volnának tisztában cselekedeteik súlyával vagy teljesen hidegen hagynák őket azok következményei. (...) Bizonyára meg lehet magyarázni, miért teszik, amit tesznek (többnyire én is meg tudom valahogy magyarázni ezeket), de ezzel sokkal inkább ártunk, mint használunk az ügynek.
Nekünk (...) állampolgároknak nem az a dolgunk, hogy támogassuk a hatalmat (támogattuk, amikor megválasztottuk őket, azért lehetnek ott, ahol vannak), hanem, hogy (korrekt módon) számonkérjük. Ha nem „cs*szegetjük” a pol. elitünket semmi perc alatt elveszíti a realitásérzékét és nem tud minket szolgálni:-) Én a leghatározottabban úgy gondolom és azt vallom, hogy a politikának nem lojalitásra, hanem jóindulatú, tisztességes kritikára van szüksége. Ha tud vele élni, akkor győztünk, ha nem, akkor...
És:
Az új rend alapja egy új koherens értékrend. Nekem az „erő alkalmazásával” semmi bajom nincs, ha következetesen alkalmazzák. Ami engem aggaszt, az az „abesszin makaó” (ha másokkal eljátsszák, hogy kényük-kedvük szerint alkalmazzák, nemet közben átértelmezgetik, átírják a szabályokat, akkor velem, szeretteimmel is megtehetik). Egy hatalomban, bármiféle hatalom is az, legyen annyi „tartás”, hogy képviselőitől minden körülmények között elvárja-megköveteli az erkölcsi-értelmi következetességet. A hasbeszédből, a maszatolásból, az alakoskodásból, a pökhendiségből, az arroganciából és a simliből soha nem lesz új kultúra, csak új trutyi (...) Valamihez tartanunk kell magunkat: tartsuk a következetességhez, a minőséghez.
Ahogy Rúzsa Sándor is megmondta:
- Azé'?
- Azé'!
(...)
(S hogy valami személyeset is írjak: Keresztény Magyarországot akarok!:-))
Ahogy Rúzsa Sándor is megmondta:
- Azé'?
- Azé'!
(...)
(S hogy valami személyeset is írjak: Keresztény Magyarországot akarok!:-))
És:
(...) Ha nagyon alacsonyra tesszük önmagunk előtt a lécet, azt fogjuk elérni, hogy az elmúlt húsz-negyven-akárhány év fürgehuncutai - még mielőtt észbekapnánk, már rég - átugrálják előttünk. És mi ugyanott fogunk tartani, mint húsz-negyven-akárhány évvel ezelőtt (...)