Romano Guardini írja az 1950-ben született Az újkor végében:
„Amíg a középkori ember létérzése egységes marad, a tekintélyt nem bilincsnek találja, hanem az Abszolúthoz való kapcsolódásként éli meg, az eligazodás támpontjaként a földi életben. Lehetővé teszi számára, hogy a stílus nagyságából, a formák intenzitásából s az élő rendek sokféleségéből egy Egészet alkosson. Ezzel összehasonlítva a mi létünk valószínűleg fölöttébb primitívnek látszanék előtte.”
[Forrás: Guardini, Romano: Az újkor vége; A hatalom. Vigilia K., Bp., 1994.]