1. Féleszű, aki azt hiszi, hogy az eutanázia a súlyos betegek, a haldoklók érdekeit szolgálja. Az eutanázia az egészségesek érdekeit szolgálja, törvényes (pontosabban: jogi) eszköz, amivel megszabadulhatnak egyre nagyobb feladatot és költséget jelentő betegjeiktől és öregjeiktől. Az orvostudomány fejlődésével korábban menthetetlen betegek tarthatók életben és nő az átlagéletkor, ezen betegek és öregek eltartása, gondozása hatalmas társadalmi teher. Ahogy, anno, a művi abortusz törvényesítését is az önzés motiválta, úgy ma, ennek logikus következményét, az eutanázia törvényesítését is ugyanez motiválja. És senki előtt ne legyen kétséges, ahogy a művi abortuszok végrehajtásánál senkit nem érdekel a magzatok érdeke, az eutanázia rutinszerűvé válásával ugyanúgy senkit nem fognak érdekelni a betegek és öregek szempontjai és érdekei.
2. Az ember a születéséről és haláláról nem maga dönt. Ahogy a magzattal sem íratnak alá nyilatkozatot, hogy ő meg szeretne-e születni avagy sem (hiszen, amellett, hogy ez könnyen belátható gyakorlati nehézségekbe ütközne, a magzatnak fogalma sincs arról, mi vár rá, tehát, még ha a lehetősége meg is volna, dönteni akkor sem tudna), úgy a haldoklót sem tisztességes ilyen jellegű döntés elé állítani. A fájdalom vagy az attól való félelem előli halálba menekülés, bárki bármit is mondjon, nem a szabad és emberhez méltó döntés lehetősége. Ahogy a születésnél, úgy a halálnál is az ember hozzátartozóira van utalva, az ő szeretetük, együttérzésük, alázatuk, kitartásuk és áldozatkészségük tudja csak méltó módon a haldoklót átkísérni az életből a halálba. Ez az ő felelősségük és nem a haldoklóé. Igen, vannak dolgok, amiket nem lehet megúszni. Ahogy a művi abortusz, úgy az eutanázia is a gyilkosság egyik (gyalázatos) formája.