...Félrevezetetten, becsapottan, megfélemlítve, kiszolgáltatva a nyomornak, a tudatlanságnak és önnön indulatainknak nem könnyű a tisztánlátás. De talán nem lehetetlen...
Minden jóakaratú embernek
E bejegyzés címe eredetileg „fehérek közt egy európai” lett volna. Azonban míg megírására készültem, keresgélve a Zinternetten, egy hasonló című, Mohácsi Viktória EP-képviselővel készült interjúra találtam. Az interjút nem kommentálom. A tervezett címről lemondtam.
Thomas Mann és József Attila
Ma, mikor e sorokat is írom, egy héten belül a második ház kapott lángra Tatárszentgyörgyön. Nem könnyű ma cigánynak (sem) lenni Magyarországon. S mert így van, talán érdemes volna közösen elgondolkoznunk azon, vajon: milyen, a homályban rejtőzködő szándékok körvonalait világítják meg ezek, a már-már menetrendszerű rendszerességgel fölcsapó lángok? Kik játszanak velünk, kik (és milyen meggondolások alapján) „hajtják a népet ronda táncba”, mi a mi mostani közös rettenetünk értelme?
Nem egyszerű ma cigánynak (sem) lenni Magyarországon. Félrevezetetten, becsapottan, megfélemlítve, kiszolgáltatva a nyomornak, a tudatlanságnak és önnön indulatainknak nem könnyű a tisztánlátás. De talán nem lehetetlen. Olyan időket élünk, amikor minden magyar cigányember előtt fontos életfeladatként ott a kihívás: megérti-e saját helyét és szerepét a történésekben? És, ami még ennél is fontosabb: el tudja-e képzelni magát, övéit, egy békés közös jövőben, szerepet tud-e remélni magának és övéinek a holnap Magyarországán?
A napokban cigány-oldalakat olvastam a világhálón. A cikkek, bejegyzések, hozzászólások tartalma, hangneme egy verstöredéket idézett fel bennem. Megkerestem a teljes művet és újraolvasva igazolódni láttam érzésemet, sejtésemet. Az elmúlt húsz év ideológiai terrorjának gyümölcse mára beért és a „talajvesztettség” a maga legpőrébb, legnyersebb formájában mutatja meg magát. Mert emögött a többséggel szembeni vakgyűlölet és tébolyult agresszivitás mögött a „semmi”, a „nihil” mélysége tátong. Olyan végvidék, ahol már semmi sem számít és minden lehet. Ebből kiút csak egy lehetséges, a „hamis próféták” megtagadása és az őszinte „kérnitudás” megtanulása. Kérni azoktól, akik adni tudnak; adni valódi közösséget és biztonságot az együvétartozásban. Kérni. Talán éppen úgy, ahogyan József Attila:
KIÁLTOZÁS
Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
félek a büntetéstől.
Halandó, hallod-e dalom,
vagy zúgod csak, mint a vadon?
Ölelj meg, ne bámulj vakon
a kifent rohamkéstől -
nincs halhatatlan oltalom,
akinek panaszolhatom:
félek a büntetéstől.
Mint fatutaj a folyamon,
mint méla tót a tutajon,
száll alá emberi fajom
némán a szenvedéstől -
de én sirok, kiáltozom:
szeress: ne legyek rossz nagyon -
félek a büntetéstől.
1936. november-december
(A bejegyzés) Innét: bbjnick.blog.hu/2009/02/28/j_a_adaleka_a_ciganykerdeshez