„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé.” (Jel 21.1)
Régi szép idők! Amikor a felvilágosult, haladó emberek még szerencsétlen, ostoba fogyatékosokként tekintettek a „valláskárosultakra”, szánalommal néztek rájuk és lekezelően beszéltek velük! Mára ez sajnálatosan megváltozott. Mivel a progresszívek valamennyi utópiájukkal megbuktak, meggyőződéseiket és önbizalmukat vesztették, így a haladás útja számukra ma már csak a mindent IS jobban tudás maradt, legendásan híres dialektikájukat tradíciókon is gyakorolják, keresztényebbek a keresztényeknél, muszlimabbak a muszlimoknál, buddhistábbak a buddhistáknál stb. stb. stb., küzdenek, mint disznó a jégen egy új univerzalizmusért, hogy visszanyerjék régi lendületüket és folytathassák diadalmenetüket „az űrön át a semmibe”.