„A kor nem biztos, hogy arról szól, amiről beszél.”
(Pilinszky János)
Ha jól emlékszem Aragon mondta, hogy „a barikádnak nincs harmadik oldala”. A napi tapasztalat mást mutat. Különösképp, ha az a barikád nem valós frontvonal mentén húzódik, hanem kreált konfliktusok révén létrejött „műtárgy”. Betervezek egy több bejegyzésből álló „sorozatot” (a többi betervezett bejegyzés mellé) „a barikád harmadik oldalá”-ról, arról, hogy hogyan láthatunk át azon a „parasztvakításon”, amely az elmúlt közel húsz évben, egyfajta „Maya-fátyolként” elfödte tisztánlátásunkat és elsorvasztotta valóságérzékelésünket; szerintem.
Kókadtam kiült fotőjömben, előttem egy, majd mégegy és mégegy bögre gőzölgő tea, töltögettem a cigarettákat egymás után és „a barikád harmadik oldalá”-ról gondolkoztam. Eszembe jutott ez-az, többek között néhány régebbi, innét nézve, a témához kapcsolódó szövegem is. S ahogy felidéztem magamban ezeket a szövegeket tisztán összeállt a fejemben egy képlet, mely szerint, ha
az Egyenesen át… c. bejegyzést tézisnek tekintjük,
akkor a Légköri zavarok… c. ennek antitézise,
és az Egy apró epizód… c. pedig a kettő szintézise.
No, adhatnák ezek a kis színes szövegek (így együtt) „a barikád harmadik oldala” bevezetőjét, gondoltam. És aztán ebben (is) maradtam.