Találtam valamit, átelmélkedésre, ami empatikus és szolidáris leledzésünk jelenlegi fokán, mind a vallásos, mind pedig az amolyan humanista-ateista-szuperszónikus szemlélettel bíró, de azért gondolkodó honfitársam és környezete épülésére szolgálhat.
(És környezete!)
Tiszta véletlenül megint az egyiptomi sivatagból. A remetéktől. Kb. 5. század.
Egy testvér kérte Szerapión atyát:
"Mondj egy igét nekem!"
Erre azt felelte az öreg:
"Mit mondjak neked? Elvetted azt, ami az özvegyeké és az árváké, és ebbe az ablakba tetted."
Látta ugyanis, hogy tele van könyvekkel.
(Eredetileg nem ide szántam. Hanem: múltkoriban a Reakción vívott egymással a mi közkedvelt bbjnickünk meg valami Cypriánus gyerek, én meg akartam volna valami okosat a nagy mérgeskedésbe közepébe bele, s ez nagyon passzentos lett volna. Azonban mire a begépelésig eljutottam, már megesett újabb száz darab komment, s ezért, meg azért, hogy megállja ez a kis dialógus önmaga is a helyét, feltettem most ide szólóban.)
Okosság, mint segítség: Le a légypapírról, próbáljunk meg a szimbólumok és analógiák hívogató televényében elmerülni. (No mákony - legyünk észnél!)